Nem is homok, inkább por. De az jó bőven - szélben, szemben, szájban. Alföldi laposságából és „huzatosságából” adódóan szinte mindig kavarog a por Szatmárnémeti utcáin, bár nem csak a természetnek köszönhetően.

Rettenetes por van a városban - állapítjuk meg valamennyien, akár naponta többször is, ha pedig esősre fordul az idő, rettenetes sár lesz. A köztisztasági vállalat munkásai megpróbálják ugyan orvosolni a helyzetet és seprik az utcákat, de csak a megszáradt sárréteg tetejéről felkavarni és összelapátolni. „Nagyon egyszerű és kézzel fogható okai vannak, miért ilyen szinte fullasztóan poros Szatmárnémeti: a zöldövezetek szinte mindenhol magasabbak, mint járdaszegélyek, útszegélyek és a legkisebb eső is lemossa a földet az aszfaltra, ami aztán ott is marad. A sár megszárad, szinte megkövesedik és porlik tovább, illetve szépen belecsorog a város csatornarendszerébe, amelyek eldugulnak és újabb jelentős összegeket kell közpénzekből kifizetni a tisztításukért.” - magyarázza Maskulik Csaba városi tanácsos. - Fel lehet azt ugyan lapátolni és csinálják is, de a következő esőnél ugyanúgy visszakerül a föld, a sár. Az okot kéne orvosolni, de nagyon sürgősen, és nem ideiglenes, alig hatékony megoldásokkal.” A megoldás pedig egyszerű (lenne, ha foglalkoznának vele): a szegélynél pár centivel magasabb földréteget kell úgymond leborotválni.

„Annak a cégnek lenne a feladata, aki megnyerte a zöldövezetek karbantartásának jogát. Igaz, a közbeszerzési pályázatba akkor ezt a tevékenységet nem foglalták bele, viszont megoldható lenne és ez lenne a megoldás, hiszen a járda- és útszegélyeket már megmagasítani nem lehet. Sajnos ez egy évek óta létező probléma, amit senki nem akar orvosolni. Pedig nagyon hozzá kéne már kezdeni, jönnek a tavaszi esők, amelyek újabb és újabb föld-porrétegeket mosnak az aszfaltra. Persze a zöldövezetek magasabb földrétegeinek leborotválását sem lehet egy-két nap alatt elvégezni, de lépni kéne. Arról már nem is beszélve, hogy a zöldövezetek füvét is fel kell frissíteni, újra kell vetni. ” - mondja a tanácsos, rámutatva arra is: a zöldövezetekre előszeretettel felparkoló gépkocsik is jelentős földmennyiséget hordanak fel, illetve le az útra. Itt viszont már a közösségi rendőrség kéne szorosabbra húzza a gyeplőt, és például többnapos, folyamatos ellenőrzés során kímélet nélkül büntesse mindazokat az autósokat, akik a zöldövezetre parkolnak – nem csak a város központjában vagy forgalmas részein, hanem a csendes mellékutcákban is, hiszen a por ott is száll.

 Szabó Kinga Mária