„… a honvédelmi bizottmány rendeletéből martius 15-dike, melynek szent emléke előtt leborul a szabadság fia, országos népünneppé tétetvén, központi városunkban megtartatott, NEM FÉNYÉVEL A KÜLSŐ MÁZNAK, NEM FITOGTATÁSÁVAL AZ ARANYOS ÖLTÖNYÖK, S DRÁGA KÉSZÜLETŰ FOGATOKNAK, melyeken azonban a nép vére szokott piroslani, hanem EGYSZERŰEN minő az őszinte kebel becsületes hálája”

És mit fognak írni a holnapi szatmári lapok?

A szatmári magyarság vajon hogyan ünnepelt 2020. március idusán?

Hogyan borulunk le a magyar forradalom és szabadságharc emléke előtt, mint annak idején „a szabadság fia”?

Elbizonytalanodva, eleget téve egy hozzá nem értő kormány intézkedéseinek, egy ismeretlen vírus fenyegető közelségében, pompa és külsőségek nélkül, de bensőségesen hódolva a nagyszerű eszmék előtt, a hősök előtt, ugyanúgy, mint ahogy 1849. március 15-én, itt vagyunk, és letesszük virágainkat szerte emlékhelyeinken.

1849 márciusában őszintén és bizakodón, az elkövetkezendőkre gondolva meglátták az akkori magyarok a szabadság napsugarát az előre robogó cári csapatok mögött, az aradi bitófák fölött és a vérbosszú, a vihar elmúltával újra TALPRA ÁLLTAK, a népből egy nemzetet, egy erős országot hoztak létre.

Nekünk is ez a feladatunk.

A vírusfelhő elmúltával tegyünk meg mindent, hogy városunknak, megyénknek olyan vezetői legyenek, akik tudják, hogy mit akarnak, és tudják a módját annak, hogyan lehet azt megvalósítani! Rajtunk múlik.

Méltó és bensőséges ünneplést kívánok mindenkinek!

Erdei D. István parlamenti képviselő