Kedden délben sajtótájékoztatón mutatkozott be, illetve ismertette az intézmény jelenlegi helyzetét és a közeljövőben várható fejleményeket a Szatmárnémeti Északi Színház új vezetősége.

Elsőként Stier Péter „leköszönő vezérigazgató” számolt be a legutóbbi három évad megvalósításairól, hangsúlyozva: mindez nem csupán az ő, hanem az egész munkaközösség sikeres tevékenységének tudható be. Majd sorolni kezdte az adatokat. A Harag György Társulat 31, illetve a román tagozat 36 bemutatóját, ami egyértelműen jó eredménynek mondható. Az említett időszak alatt kiérdemelt díjakat: Bíró József és Balogh Attila UNITER–díjra (a Román Színházi Szövetség nehezen kiérdemelhető elismerése) történt jelölését. Laczkó Tekla pécsi különdíját, a Keresztes Attila rendezte Három nővér 2010–ben Kisvárdán kapta meg Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díját. Czintos József Életmű–díját egy évvel később. Majd a társulatnak a Chioggiai csetepaté gyergyószentmiklósi előadásáért a Román Közszolgálati Rádiótól kapott díját, illetve Bianca Imelda Jeremias szakmai különdíját. Galló Ernő az Emberi Erőforrások Minisztériuma által (a Boldogtalanok címszerepében nyújtott alakításáért) felajánlott különdíját a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján. Radu Botar bákói díjait. A neves fesztiválokat, amelyeken a két társulat sikerrel szerepelt. Az itteni Sorompók nélkül fesztivál hazai rekordnak számító, több mint 7000 nézőjét, gazdag programkínálatát. A helybeli szponzorok nagylelkűségének köszönhető 8000 eurónyi támogatást, az ingyenes szabadtéri programokat.

Ami van — és ami lesz

Amit elértek saját erőből, vagy a szponzorok segítségével. A közel hetvenezresre duzzadt, Romániában csúcsot jelentő nézőszámot. Az összes irodák felújítását, új, korszerű eszközökkel való felszerelését, a műhelyek munkájának átszervezését, hatékonyabbá tételét. Az öltözők felújítását, a ruhatár átszervezését, az Ács Alajos Stúdióterem teljes felújítását. A játékszín saját fűtésrendszerét, új mosdók, öltözők, mellékhelyiségek kialakítását. Az új, hétszemélyes szolgálati gépkocsi megvásárlását akkor, amikor a törvények megtiltották, hogy az önkormányzatok efféle fejlesztésekre különítsenek el pénzalapokat. Az online jegyárusítást, az elektronikus jegykezelő rendszert. És amire várnak. Az épület renoválásának kemény problémákat felvető, nem könnyű, de nem is átvészelhetetlen éveit.

Andrei Mihalache, az Északi Színház ideiglenes jelleggel, frissen kinevezett vezérigazgatója, illetve Bessenyei István, a magyar társulat régebben már bemutatkozott művészeti igazgatója szűkszavúbbaknak, de a békés, fegyelmezett munka és a folytonosság mellett egyaránt elkötelezettnek bizonyultak. Előbbi nyíltan és becsületesen vette sorra az előttük álló, csöppet sem lebecsülendő nehézségeket, de leküzdésük járható útjait is. Hangsúlyozta: arra is fognak megoldást találni, amire mindeddig nem sikerült. Természetesen számítanak a szatmári közönség türelmére, megértésére, segítségére. No meg a sajtóéra, amelynek közvetítésével folyamodni is fognak mindezért.

Hiányozni fog a városképből

Decembertől várhatóan jó két és fél éven át fog hiányozni a megyeszékhely lakosainak az Északi Színház épületének megszokott látványa — és nem csak. A hatalmas pénz-, illetve munkaráfordítást igénylő, akár egyes falak lebontásával és újjáépítésével járó renoválás fenekestől felforgatja az intézmény életét, munkáját. Az itt dolgozóknak számtalan időközben felmerülő problémát kell megoldaniuk, aprónak tűnő, de nehéz és kikerülhetetlen részletkérdésekre választ találniuk. Hogyan teremtenek minőségi játékra és nézők fogadására egyaránt alkalmas körülményeket az őket „albérlőként” befogadó, gyakorlatilag kifűthetetlen kultúrházban? Hová teszik a ruhákat, kellékeket? De bizakodnak: ha a közönség melléjük áll, menni fog mindez és az eddigiekhez hasonlóan sikeres évadot zárhatnak a „száműzetésben” is.