A diákok túl vannak az évzáró ünnepségek örömén, a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek is elballagtak, kipihenték a bankettek fáradalmait is, a tanulók nagy része élvezi a vakációt, míg a nyolcadikosok és a tizenkettedikesek számára most jön az igazi megpróbáltatás. Tanárokkal beszélgettünk és megpróbáltunk párhuzamot vonni a múlt és a jelen oktatási módszerei, a fiatalok lehetőségei között. Egyetértettünk abban, hogy a múltnak is voltak pozitív és negatív oldalai, de ha visszaemlékezünk, hogy milyen nagy reményekkel indultunk el az 1989-es változások után, be kell valljuk, azokból a vágyakból nem sok vált valóra. Akkor még senki sem hitte, hogy az oktatás irányát is a politika fogja megszabni, hogy egymást váltják majd a pártalapon kinevezett tanügyminiszterek és tanfelügyelők, hogy a diplomaszerzésnél nem a tudás lesz a fontos, hanem a diplomáért kifizetett pénz. Sok minden nem változott, csak átalakult. Ma már a diákokat nem pionírfoglalkozásokra, KISZ-rendezvényekre és mezőgazdasági munkákra viszik, hanem olyan rendezvényekre, amelyek iránt nincs érdeklődés, amelyeken nélkülük nem lenne tömeg. Az állandó reformokon átmenő tanügy még mindig nem az eredményes nevelésre és oktatásra koncentrál, nincsenek szakszerűen megírt tankönyvek, a román nyelv oktatása sem úgy történik, hogy a magyar gyerekek megtanulják az ország nyelvét. Sokat lehet vitatkozni azon is, milyen előnyei és hátrányai vannak, ha a komolyan tanulni, jobb sorsra vagy csupán kalandra vágyó fiatalok külföldre mennek tanulni, és mi lesz azokkal, akik nem akarnak többet szülőföldjükre visszatérni. Európa meghódítása folyamatban van, a tömegesen bevándorló afrikaiak bármilyen alacsony bérért hajlandóak munkát vállalni, könnyen megtörténhet, hogy Európában az európai emberek maradnak munka nélkül és lesznek kiszolgáltatva az egyre nagyobb közösségeket alkotó bevándorlóknak. Már-már igaznak tűnik a vicces közmondás: „Mindenhol jó, de legjobb sehol”. A nyolcadikosok képességvizsgáznak, a tizenkettedikesek érettségiznek. Reméljük sikeresen. Majd újra felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Idézhetjük Adyt: „Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem!” De van-e annyi hite és ereje egy mai fiatalnak, hogy félelem nélkül induljon el?

Elek György