Kedden részt vettem a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség és a Szatmár Megyei Prefektusi Hivatal közös rendezvényén, amelyen azokat a diákokat díjazták, akik a képességvizsgán és az érettségin tízes átlagot értek el. Három ilyen tanuló van a megyében, mind a három román nemzetiségű. Nem ez a gond, lehetnének többen is, én azon kezdtem el gondolkodni, mi lehet az oka annak, hogy nem volt köztük magyar, és nem volt egyetlen diák sem a Johann Ettinger Német Elméleti Líceumból, holott ennek az iskolának a tanulói voltak a legeredményesebbek az érettségi sikerességi arányát figyelembe véve. Ha megnézzük a magyar középiskolák legjobbjainak az eredményeit, azt tapasztaljuk, hogy azok a tanulók, akik néhány százalékkal maradtak a tízes alatt, szinte valamennyien a román nyelv és irodalom miatt nem tudtak tökéletesen teljesíteni. Nincs olyan magyar diák, aki az érettségiig úgy elsajátítja a román nyelvet, és úgy megtanulja a román tananyagot, hogy abból tízesre tudjon vizsgázni. A magyar szülők és pedagógusok évtizedek óta küzdenek azért, hogy a magyar gyerekek számára idegen nyelvként tanítsák a románt, olyan módszerekkel, hogy a „legbotnyelvűbb” gyerek is megtanulhasson románul, hogy nagyobb korában tudjon szakmát tanulni, leérettségizni, egyetemre menni. Ezt a románok nem akarták se 1989 előtt, se azután. Egyesek szerint azért, mert nem lehet különbséget tenni gyerek és gyerek között, mások szerint micsoda dolog az, hogy Romániában idegen nyelvként tanulják az ország nyelvét, de egyéb kifogásokat is emelnek politikusok, pedagógusok, szülők és mások. Hogy mi a valós ok, azt csak találgatni lehet. A legvalószínűbb az lehet, hogy nem érdeke a többségnek, hogy megtanuljuk az ország nyelvét, nehogy már a magyarok a románokkal azonos esélyekkel induljanak. A románok azt szeretnék, ha minél több magyar külföldön tanulna, mert akkor remélhetőleg ott is marad, vagy ha vissza is jön, de nem beszél románul, könnyen félreállítható lesz.

Rég életben lévő szabály, hogy az a romántanár, aki magyar tagozaton tanít, eleget kell tegyen bizonyos kötelezettségeknek. Erre a tanfelügyelőség fittyet hány, a magyar érdekvédelmi szervezetek és a magyar iskolák vezetőtanácsai túlnéznek rajta, s közben állandóan követelik a kisebbségi jogokat. A legújabb, nagy port kavart változtatási kísérlet — vagyis hogy az elemi iskolások számára szaktanárok tanítsák a román nyelvet és az irodalmat — az eddigi mellébeszélésekhez hasonló próbálkozás, ami szintén nem arról szól, hogy a gyerek megtanuljon románul, hanem arról, hogy ki legyen megfizetve az óra megtartásáért: a tanító vagy a tanár? Miközben már generációk váltak áldozatául annak, hogy nincs megoldás a román nyelv hatékony oktatására, de érdekképviseletünk a csoda bekövetkeztében bízva tolja a kormánypártok szekerét.