A halálra való felkészülésről, a gyászmunkáról beszélgettek az önkéntes beteglátogatók.

Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó volt az előadó október 12-én, az önkéntes beteglátogatók találkozóján. A Szent Alajos Konviktus könyvtártermében összegyűlt érdeklődők előtt az előadó a súlyos betegek, haldoklók kíséréséről, a veszteség feldolgozásának lehetőségeiről beszélt.

Mint kiemelte, nem úgy születünk, hogy tudjuk, mit kell csinálnunk halálhelyzetben, vagy hogyan kellene nekünk, magunknak meghalnunk. A gondolatot nem háríthatjuk el magunktól, még ha teljesen soha nem is készülhetünk fel a halálra. A fájdalmat minden esetben kifejezésre kell juttatnunk, nem zárhatjuk magunkba, nem zárkózhatunk be. A sokk, a kontroll, regresszió és adaptáció lépéseit végigjárva könnyebben feldolgozhatjuk szerettünk elvesztését; az elutasítás, düh, alkudozás, depresszió — tipikus lépések — helyett gyorsabban eljuthatunk a halál elfogadásához, a Mindenhatóhoz való visszatérés szemléléséhez. A környezetnek ilyenkor nagy a felelőssége, ne hagyja magára a gyászolót, és ne hagyja magára a haldoklót, előbbinek segítsen az életet berendezni az elvesztett személy nélkül, az utóbbinak segítsen megnyugodva elmenni. Saját elmúlásunkkal kapcsolatban mindenekelőtt bíznunk kell a jó Isten atyai vezetésében. Ráhagyatkozva tudhatjuk, hogy szenvedésünk, haldoklásunk sohasem értelmetlen. Isten a szentségekkel megerősít minket küzdelmünkben, a köztudatban azonban még mindig tévesen a betegek szentsége „utolsó kenet”-ként él, és sokan ódzkodnak saját maguknak vagy szeretteiknek kérni. Pedig a szentségekkel való ellátás kegyelem, mígnyugvás a haldoklónak és a környezetének egyaránt. A Krisztus követőjeként élő ember törekszik arra, hogy keresztényként is haljon meg. Gyermekeinknek nem csak életünkkel, hanem halálunkkal is példát mutathatunk, hitelesíthetjük életünket méltó haldoklásunkkal — mondta Gajdos Zsuzsa. Az előadást követően a résztvevők kérdéseket tettek fel, megosztották gondolataikat, majd közös elmélkedéssel, az elhunytakért mondott csendes, majd közös imával zárták a találkozót.