Fiatalok szenvedése előtt hajtottak főt vasárnap Kaplonyban.

Szatmár megye viszonylatában erről a településről hurcolták el „egy kis munkára”, azaz málenkij robotra a második legtöbb személyt, több mint 350 embert. Ugyan sokuk ottmaradt, de a hitüknek is hála a többségük hazajött. Sajnos a vasárnapi szentmisén már egyikük sem tudott részt venni.

A második világháború lezárásakor a kollektív bűnösség elve alapján 5 ezer, zömében német eredetű szatmárit hurcoltak el a szovjet hatóságok az úgynevezett jóvátételi munkára. Öt évet dolgoztak odakint embertelen körülmények között. Éheztek, fagyoskodtak, és számtalan munkahelyi baleset is tizedelte őket…

Megtelt a Szent Antal-templom vasárnap délelőtt. Tímár Asztrik OFM, plébános kifejtette, hogy a kaplonyiak számára is sokkalta több szenvedést okozott a háborút lezáró „béke”, mint maga a világégés. Rettenetes idők voltak. A szentmise bemutatását követően Csizmár Antal ismertette a szatmári svábok deportálásának körülményeit, majd egy helybeli diák olvasott fel egy alkalomhoz illő verset. A szertartás közben a plébánia kórusa, a Páter Szabó Dömjén Vegyeskar, valamint a nagy hagyománnyal rendelkező kaplonyi fúvószenekar szolgált.

A templom mellett lévő emlékműhöz vonult a sokadalom a misét követően. A közös imát követően koszorút helyeztek el a deportálás során elhunytak, illetőleg az azóta meghaltak előtti főhajtás jegyében. Ezt követően szeretetvendégséggel folytatódott az alkalom a Német Demokrata Fórum helyi szervezetének székházában. A díszebéden sajnos idén már nem volt jelen egy hajdani deportált sem, holott a korábbi években mindig nagyon szívesen részt vettek ezeken az alkalmakon.

Czumbil Valter