Politikusok szájából gyakran hallani, hogy ők a közügyekért tevékenykednek, ezért illeti meg őket a mentelmi jog, a magas juttatások, a nyugdíjpótlék és sok egyéb előny. Nem könnyű nekik olyan személyekkel (és itt jönnek a mindenféle jelzők) dolgozni, akik — jól tudjuk —, hogy milyen módszerekkel jutottak be a parlamentbe. Tehát a parlamenti képviselőknek is megvan a véleményük a parlamentről és egymásról, de ettől függetlenül, ebben a házban, ezek az emberek hozzák meg a törvényeket, amelyeket sokan közülük nem tartanak be. De ugyancsak jogszabály biztosítja a lehetőséget, hogy ők maguk felmentsék egymást a szabálysértés felelőssége alól azzal, hogy nem engedélyezik a bírósági eljárás lefolytatását. De hogy születnek a politikusok? Erre a kérdésre azért is időszerű választ keresni, mert jövőre helyhatósági és parlamenti választások lesznek, és már nagyon sok politikai alakulat elkezdte a vajúdást, hogy megszülje a maga politikusait. A politikus(ság) egy olyan szakma, mesterség, foglalkozás, hivatás, küldetés, elkötelezettség, időtöltés stb., amit bárki gyakorolhat, ha erre megbízatást kap. Közhely ma már, hogy képviseleti demokráciában minden közösséget olyan politikus képvisel, amilyen a közösség maga, hiszen nem lehet azt mondani, hogy a politikus nem választásokon kerül a parlamentbe vagy bármilyen más tisztségbe. Sajnos, még a jót is el lehet rontani, a tökéletest is ki lehet játszani. Így van az, hogy például az UNPR nem mérettetett meg egyetlen választáson se, mégis parlamenti frakcióként működik. A PSD-ből kivált csoport azóta is a mérleg nyelve, ha jobbra vagy balra kell billenteni a parlamenti többséget, és ami érdekes, ennek a pártnak a vezére, Gabriel Oprea, ideiglenesen volt Románia miniszterelnöke is. Ilyen körülmények között el kell gondolkodni azon: milyen legyen a magyar képviselő és szenátor, aki a tizennyolc (a választási adatok szerint több mint húsz) millió lakosú Romániában az 1,5 milliós magyar közösséget képviseli? Minden hájjal megkent, öreg róka, vagy törekvő, bizonyítani akaró fiatal farkas, vagy szófogadó, meghunyászkodó szavazógép? Nem könnyű a parlamenti élet, de az elkövetkező hónapokban meglátjuk, hogy milyen nagy küzdelem fog folyni a bejutásért. Be kell látni, hogy sokan szeretnének fáradságos munkát végezni a közért. Már csak azt kellene tisztázni, hogy ennek a fáradságos munkának melyek az eredményei. Ne az történjen, mint az európai uniós projektek megvalósításának zárókonferenciáján, ahol megköszönik a projektmenedzser fáradságos munkáját, amit kimondani is nehéz, hogy mennyi pénzért végzett.

Elek György