Románia úgy készül a jövő évi nagy egyesülés századik évfordulójára, mintha egy lopott tárgyat kellene elővennie, azt megmutatni a világnak és amikor a lopott tárgy felmutatásra kerülne, a tömegből jelentkezne a gazdája. Miután Tőkés Lászlótól meg akarták vonni a Románia Hőse Érdemrendet, mert meg merte mondani az igazat, most Kelemen Hunortól akarják megvonni a román állampolgárságát és vissza akarják venni tőle a Románia Csillaga Érdemrendet. „Cigány adta, visszakérte” — tartja a közmondás. „Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére”. Nevetünk rajta, bár sírni kellene. Nem sokra becsülik Romániában azt a nem románt, aki tesz valamit az országért, amiben él. Sohasem becsülték, de végképp nem, amióta Klaus Iohannis személyében ott van a példa, hogy egy szász úgy átalakulhat, hogy „a pápánál is pápább”, a „románnál is románabb”. Vajon hogyan látják az örökkévalóságból Iohannis szász ősei, amikor Románia himnusza hallgatásakor a szívére teszi a kezét? Tisztelni kell az ország himnuszát, de szívben és lélekben mindenkinek csak a saját nemzeti himnusza kelt melegséget, akinél ez nem így van, az vagy színjáték, vagy lélekferdülés. Visszatérve az érdemrendekhez, nagyon sok romántól is meg lehetne vonni az állampolgárságot, meg lehetne tőlük vonni nagyon sok bizalmat és elismerést, nem azért, mert többféleképpen értelmezhető kijelentéseket tettek, hanem azért, mert olyan dolgokat műveltek, amelyekkel erre rég rászolgáltak. De ők mehetnek tovább, mert a többségi nemzet tagjai. Még mielőtt átlépnénk a „nagy egyesülés” évébe, egyként kellene felsorakozni Tőkés László és Kelemen Hunor mellett, vonalat húzni az eddigi nézetkülönbségek felett és megkérdezni a román államot, mit tenne akkor, ha minden romániai magyar visszaadna minden olyan elismerést, amit azért kapott, mert tett valamit azért, hogy ez az ország „fejlődjön, modern, európai és civilizált” legyen. A Nemzeti Koalíció Romániáért szervezet csak viszályokat kelt, a romániai magyarok viszont évszázadokon át építik szülőföldjüket, építményeik nagy részét elkobozták tőlük és azokat nem hajlandóak visszaadni. A magyarok elleni támadásokat csak úgy lehet kivédeni, ha minden romániai magyar egységesen áll ki igazáért, jogaiért és együtt követeli, hogy az, amit száz éve megígértek a gyulafehérvári nagy gyűlésen, azt száz év után a sok megpróbáltatáson átment, de ma már modern alapokon álló Románia teljesítse. Ha ez megtörténik, akkor a magyarok is ünnepelni fognak jövőre. Azok a magyarok, akik Románia magyarlakta területein élnek, otthon vannak. Azok, akik idetelepedtek, szebb kifejezéssel otthont keresnek ugyanúgy, mint azok, akik innen elvándoroltak.