Megalapításának tizedik évfordulóját ünnepli a szatmári rohammentő-szolgálat — a „piros mentők”, amelyeket naponta átlagosan 17 esetben riasztanak.

Megalapításának tizedik születésnapját ünnepli a szatmári rohammentő-szolgálat — vagy ahogy általánosan nevezik: a piros mentők. Az eltelt évtizedben több mint ötvenezer riasztásra ugrottak, több ezer ember életét mentették meg, a lakosság bizalma pedig ugyanolyan töretlen irányukba, nem alaptalanul — idén eddig 4582 alkalommal riasztották őket: hol sürgősségi egészségügyi ellátásra volt szükség, hol nehéz helyzetbe került embereken kellett segíteni, hol műszaki mentést kellet végrehajtani, azaz balesetben összetört gépjárműből szabadították ki a roncsokban rekedt áldozatokat (nem mellesleg ez a tevékenység jelenti a vízválasztót a mentősök és a rohammentősök között, ugyanis utóbbiak katasztrófavédelmi szaktudással is rendelkeznek). Őket hívják legtöbbször — s ők mennek fáradhatatlanul, hitvallásukhoz hűen: „Aki megment egy életet, egy egész világot ment meg.”

Az országban lassan három évtizedes múltra tekint vissza a rohammentő- szolgálat (SMURD), amely jó ideje már Európa egyik legjobban felszerelt és leghatékonyabb rohammentő-szolgálata — köszönhetően annak a palesztin származású, marosvásárhelyi orvosnak, dr. Raed Arafatnak, akinek neve ma már valósággal fogalom. S nem érdemtelenül, hiszen 1990 őszén nyugat-európai országokban működő szolgálatok mintájára megalapította Marosvásárhelyen a SMUR–t (akkor még a D – descarcerare – betű nélkül, mivel nem álltak rendelkezésükre a közúti balesetek során a járművekbe szorult áldozatok kiszabadításához szükséges eszközök), és kezdetben saját Opeljével érkezett a balesetek helyszínére segítséget nyújtani. A szolgálat '91–ben kapta meg az első mentőautóját, németországi adományként, egy évvel később pedig az egészségügyi minisztérium kísérleti programmá nyilvánította a szolgálatot, majd '93–ban a rövidítés kiegészült a D betűvel is, miután skóciai adományként megkapták az első olyan járművet, amely minden eszközzel fel volt szerelve – többek között olyannal, mely szükséges lehet egy járműbe szorult ember kiszabadításához. A rohammentő-szolgálat pedig tovább fejlődött, történelmében a 2004–es év jelentett vízválasztót, amikor megszűntek az addigi tűzoltósági felügyelőségek, pontosabban katasztrófavédelmi felügyelőségekké alakultak át, közös frontot alkotva a rohammentő-szolgálatokkal. Szatmár megyében 2008 október 29–én írták alá az együttműködési szerződést a Szamos Katasztrófavédelmi Felügyelőség, a megyei mentőszolgálat és a megyei kórház sürgősségi osztálya között, azaz „megszületett” a szatmári SMURD — s már első perctől élvezte a lakosság bizalmát, olyannyira, hogy 2008 maradék hónapjaiban 253 riasztás futott be hozzájuk. Aztán megalakult a nagykárolyi, a tasnádi és a turci szolgálat, a SMURD felszereltsége és gépkocsiparkja tovább bővült (igaz, ma a hat darab, B típusú, valamint az intenzív terápiás rohammentő életkora öt–tíz év között mozog) és egyre több tűzoltó végezte el a speciális rohammentős-tanfolyamot — jelenleg a megyében 200 lánglovag rohammentős is egyben, s ez a szám csak első pillantásra tűnhet „nagyon soknak”, de ha figyelembe vesszük, hogy a „piros mentőkhöz” befutó riasztások száma tavaly már 6030–ra nőtt (ami átlagosan 17 riasztást jelent egy nap alatt!), akkor nem is olyan sok. Nem mellesleg tavaly a riasztások során 6202 személyt láttak el, majd' kétezerrel többet, mint az előző évben — s bár mind a riasztások, mind az ellátott személyek száma nőtt, a válaszidők jelentősen lecsökkentek (átlagosan 12 perc 16 másodpercre).

Szabó Kinga Mária