Dr. Bzduch Árpád szervező köszöntötte az egybegyűlteket, ezt követően az előadás  hit részében Szilágyi István Róbert dabolci lelkipásztor Márk evangéliuma 10. részének 46-tól 52-ig terjedő igeszakasza alapján mondta el, hogy mit jelent hittel gyógyulni. 
„Az Ige szerint a jerikói úton Jézust sokaság veszi körül. Vannak akik azért vannak ott, mert gyógyulni akarnak, reménykednek, bíznak abban, hogy Jézus tud rajtuk segíteni. Vannak, akik azért mennek, mert kíváncsiak arra, hogy Jézus mit fog tenni, mit fog mondani. Vannak, akik azért mennek, hogy hátha Jézus mond, hátha tesz valamit, amiért majd perbe lehet őt fogni. Ma mi is jöttünk sokan, hozva magunkkal betegségeinket, terheinket, megpróbáltatásainkat, abban a hitben és reménységben, hogy Krisztus tud rajtunk segíteni. Bartimeus is, mikor meghallja, hogy Jézus ott van kiáltani kezd: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!” Hittel kiállt, mert hisz abban, hogy Krisztus segíteni tud rajta. Sokan feddik és el akarják hallgattatni. Ma is, az Istent kereső, hittel Istenhez imádkozó ember szavait el akarják hallgattatni. Bartimeus mindezek ellenére jobban kiállt: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

A csodálatos az ebben a történetben, hogy Krisztus a morajló tömegben meghallja Bartimeus hittel kiáltó imádságát. A tömeg, aki eddig el akarta hallgattatni, most bátorítja: eredj, hív téged. Mindannak ellenére, hogy látja nyomorúságát, látja, hogy vak, mégis megkérdezi tőle: mit akarsz, hogy cselekedjem veled? – mert tőle akarja hallani: Mester, hogy lássak. Ma tőlünk is megkérdi: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? S milyen jó, hogy elmondhatjuk: Mester azt, hogy egészségem legyen, azt, hogy erőm legyen végezni a szolgálatot a betegágy mellett, azt, hogy békesség legyen a családomban, és megannyi mindent fel tudnánk még sorolni. Jézus azt mondja neki: Eredj el, a te hited megtartott téged. A hittel való könyörgés juttatta el a gyógyuláshoz. Életünkben sok olyan példa van, amikor hittel könyörgünk, imádkozunk és hittel gyógyulunk meg. 
A kérdés az: hogyan térünk haza ma otthonainkba? Úgy, mint a sokaságból egy, aki el tudja mondani, hogy ma Jézus tett egy újabb csodát, ismét meggyógyított valakit. Vagy úgy, hogy azt mondjuk: ma én voltam az, aki hittel kiáltottam Jézushoz, ma tőlem kérdezte meg: mit akarsz, hogy cselekedjem veled?, ma nekem mondta: A te hited megtartott téged.” – fogalmazott a lelkipásztor, és több személyes példát is felhozott a gyógyító Jézusról bizonyságot téve.

A gyógyítás részben a jelenlévők dr. Bzduch Zsolt-Árpád előadása által „barátkozhattak” meg Alzheimerrel, amelyet Alois Alzheimer (1864-1915) német neurológusról és neuropatológusról neveztek el, ugyanis 1907-ben elsőként ő írta le a betegséget. Ez egy neurodegeneratív, tehát az idegrendszer leépülésével járó betegség. Jellemzői: a memóriazavar, gondolkodás beszűkülése, amit később szellemi és fizikai leépülés követ. Hosszú lefolyású, fokozatosan kialakuló kórkép, amely idejében felismerve komoly eséllyel egyensúlyban tartható. A tünetek tehát: memóriazavarok, emlékezetkiesések, amelyek elsősorban a friss emlékeket érintik, gondolkodási, beilleszkedési zavarok, beszédzavarok, elsősorban szavak, kifejezések elfelejtése, illetve hibás használata, tájékozódási zavarok, felismerési nehézségek (akár ismerős személy idegenné válása is). Ilyen tünetek jelentkezésekor érdemes haladéktalanul szakember segítségét kérni.

„A diagnózis felállításának első lépése egy képalkotó eljárásos vizsgálat (CT, MRI), amely kimutatja az enyhébb vagy súlyosabb fokú agysorvadást (atrófia) Következik a szellemi állapot felmérése úgynevezett pszichológiai tesztek segítségével (MMSE), ami által a folyamat súlyosságára is következtethetünk, konzílium a pszichiáter kollégákkal az optimális kezelés beállítása érdekében (a protokollok is ezt kérik) Mivel a betegség lényege sejtszinten egy adatátviteli zavar az egyes idegsejtek között, a gyógyszeres kezeléssel ezt az adatátvitelt próbáljuk javítani, vagy legalábbis szinten tartani. A kezelés legfontosabb része mégis az úgynevezett ápolás, szinten tartás, amelynek legfontosabb elemei: a páciens társadalmi és családi beilleszkedésének biztosítása, folyamatos szellemi és fizikai edzés ezen funkciók szinten tartásához, a páciens önértékelésének és önbecsülésének fokozása. A páciens számára  a 3 R szabály kellene mindennapi megszokássá váljon (Rend – mindennek meg van a maga helye, Rendszer – a napi tevékenységek rendszert kell alkossanak, Rutin – mindennek meg van a maga ideje és módja.)

Mindezeket szem előtt tartva és biztosítva, a páciens sokkal otthonosabban mozog a világban, nem érzi idegennek azt, könnyebben tud kapaszkodni a megszokottba. Szükség esetén nagy segítségre lehet az emlékeztető kis füzetecske is. Elengedhetetlen a folyamatos szellemi tevékenység, olvasás, írás esetleg, színház és egyéb kulturális élmények, közösségi tevékenységek, társasjátékok, pl. sakk, kártya (nem póker!) A fizikai aktivitás fenntartása is elengedhetetlen, séta, kirándulások, kertészkedés. Kiváló terápiás eszköznek is a templomba járás – séta, közösség, szellemi torna, találkozás a Jóistennel, hogy hitünkben megerősödve nézhessünk szembe a mindennapok kihívásaival. 

Eddigi mondandóm elsődleges célja, hogy kicsit megszépítsem az Alzheimer-kórról kialakult borzasztó képet, hiszen egyrészt az Alzheimer-kórnak is vannak kezdeti, enyhe stádiumai, s ha ilyenkor közbeavatkozunk, akár el is felejthetjük a legtöbbünk tudatába beivódott szörnyűségeket, amelyek viszont a betegség elhanyagolt, végső stádiumaira jellemzőek. Itt is érvényes az orvostudomány egyik aranyigazsága: idejében felismert betegségek az esetek több, mint 90%-ában gyógyíthatóak, vagy legalábbis igen hosszan szinten tarthatóak, emberhez méltó hosszú életet biztosítva ezáltal a pácienseknek. Elsődleges célunk tehát a korai felismerés, amihez elengedhetetlen, hogy még csak alig zavaróan jelentkező tünetek esetén is vegyük fel a kapcsolatot szakemberrel. Mivel garantáltan nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik, legalábbis a kezdeti stádiumokban, bízzunk a családunk, környezetünk segítőkészségében, bízzunk orvosunkban és nem utolsó sorban önmagunkban, hogy a Jóisten kegyelme által ezt a nehézséget is uralni tudjuk majd. Végezetül elmondta az előadó a mindig aktuális aranyigazságot, a rendezvény mottóját: „Hívő orvos jobban gyógyít, hívő beteg jobban gyógyul.” — magyarázta a szakember.

A kultúra részben pedig László Zita színésznő Andrij Bondarenko Túlélő szindrómáját adta elő, Vonák Diána fordításában. Végezetül ismét Kovács Árpád érkezett vidám percekkel „Rimhányó Romhányi” verseket hozva: A szú végrendelete és A bolha önéletrajza hangzott el. Ugyanakkor énekkel is örvendeztetett: a Befogom a lovamat kezdetű ének előadásába néhányan a közönségből is csatlakoztak.

Rácz Ervin