Kalandos kirándulás áll mintegy félszáz szigetlankai mögött: a hit megélésének egyik legszélesebb oktávján tapasztalhatták meg Isten vezetését az előre meggondolt és a be nem tervezett utakon.
Pénteken délelőtt a hosszas határátkelés után a nagygéci Megmaradás temploma adta a startvonalat a kirándulásnak a Szatmár-Szigetlakai Református Egyházközség gyülekezeti kirándulásának. „Én vagyok az út, az igazság és az élet” — jézusi mondattal csendesített el Rácz Ervin lelkipásztor áhítata, melyen elhangzott, hogy az idegenvezető nem lehet más, mint Jézus. Csak ekkor lehet biztos az út. Rögtön az indulás után megkérdőjeleződhetett ez a kijelentés sokakban, hiszen az első cél, azaz Ópusztaszer, valamint a tervezett odaérkezés ellehetetlenedett, ezért gyorsan egy B-verziót kellett találni. Molnár Róbert Kübekháza polgármestere nyújtott mentőövet a csapatnak, így a programváltozást, vagyis inkább programgazdagodást senki sem bánta. Szeged gyöngyőrű városa után a mesefalut, Kübekházát is sikerült megtekinteni, hiteles bizonyságtétel meghallgatása kíséretében.
Szombaton reggel aztán el tudott indulni a kiránduló csapat Ópusztaszerre, ahol a leírhatatlan Feszti-körkép és a nemzeti park megtekintése életre szóló élményt nyújtott. A főváros aztán beszippantotta kirándulókat, Budapest újabb színkombinációkat festett a hitéletbe. A Papp László Sportaréna amúgy is érdekes látványt nyújt, de amikor több ezer különböző felekezetű hívő tölti meg, akkor megmozdul valami. Katolikusok, reformátusok, evangélikusok, baptisták és kisegyházak képviseltették magukat az Ez az a nap nevű rendezvényen, melyen fellépett többek között a Worship Central, David Crowder, Pintér Béla, Andelic Jonathán stb. Igei üzenetet tolmácsolt László Viktor főszervező mellett Szabó Dániel is, akit a szatmáriak presbiteri gyülekezésein sokan, szívesen hallgathatták már az elmúlt években. A különböző egyházak püspökei és lelkipásztorai együtt imádkoztak, az igei üzenet pedig egyértelmű volt: egyedül Jézus az ÚT, őbenne nem a semmibe kapaszkodunk.
Vasárnap délelőtt, miután a Reménység szigetén megpihent a csapat, a Budapesti-Szabadság téri református templom, azaz a Hazatérés temploma adott lelki otthont. Ifj. Hegedűs Lóránt lelkipásztor és gyülekezete szívélyes fogadtatása után Szigetlanka református lelkésze hirdette az Igét. A nemzeti radikalizmus egyik fészkében érdekes volt trianoni megemlékezést tartani, együtt énekelni a himnuszt és imádkozni a magyar hiszekegyet. A budapesti látványosságok ezután már ráadásként szolgáltak a hitélménydömpingben: a Budai vár, a parlament, a Sándor palota stb. Rendesen kifáradt a csapat, de többen élménybeszámolójukban elmondták, olyan helyeken jártak és olyan embereket ismerhettek meg, amit nem fognak elfelejteni.
Szoknunk kell egymás szagát, mert a mennyországban is együtt leszünk, felekezettől, irányzattól függetlenül — konstatált a csapatvezető. A lényeg, hogy Jézus legyen az ÚT. Ez az út pedig sohasem unalmas, mindig kalandos és érdekes.