Huszti Gyula tizenhat éve tagja és egyben támogatója az RMDSZ szatmárhegyi szervezetének. Az alábbiakban arról kérdeztük, hogy milyen irányba halad Szatmárhegy, hogyan alakul a település jövője.

— Tizenhat évvel ezelőtt még erős összefogás jellemezte a szatmárhegyi magyarságot, a tanácsban is erősek voltunk — nyilatkozta lapunknak Huszti Gyula. — Ami akkor fékező volt számunkra, hogy Kuk Sándor személyében nagyon gyenge volt a polgármester. Botrányos ügyeivel akadályozta a tanács munkáját, gyakran előfordult, hogy év végéig nem használtuk el a község pénzét, emiatt azt vissza kellett utalni az államkasszába. A gépezet tizenkét éve kezdett beindulni, amikor Pap József lett a polgármester. Az első mandátuma idején, még nem voltak pályázati pénzek, de helyi forrásokból származó pénzekből is látványos eredményeket sikerült elérnünk.

— Mik voltak ezek az eredmények?

— Szatmárhegy községnek 56 kilométer utcája van, ebből 23 kilométer a községközpontban. Tizenkét éve még csak a főút volt aszfaltos, és a Részteleki út volt lekövezve, a többi út nagy része járhatatlan volt. Szatmárhegyet akkor nem lehetett összehasonlítani egy Nagykároly környéki községgel, de még a Szatmárnémeti közelében lévő községekkel sem. Ami azért is érdekes, mert a hetvenes–nyolcvanas években nagyon sok elvtárs megfordult Szatmárhegyen, de nem tudni miért, nem volt érdekük, hogy kiépítsék az infrastruktúrát, holott megtehették volna. Tény az, hogy ma már a község utcáinak több mint kilencvenöt százaléka járható. Volt azonban Szatmárhegynek egy előnye más községekkel szemben, mégpedig az, hogy a községközpont nagy részén volt vízhálózat. Voltak ezzel néha problémák, de működött. Ezt Pap József második polgármesteri mandátuma idején sikerült bővíteni és modernizálni. Véleményem szerint ez a nyolc év volt a legeredményesebb a rendszerváltás után.

— Egy látható fejlődés után bekövetkezett egy törés. Vajon miért?

— Nyolc év után kialakult egy nézeteltérés Pap József és a helyi RMDSZ–szervezet között, közben megjelent a Magyar Polgári Párt, így négy éve nem tudtunk polgármestert állítani, de bízunk abban, hogy most sikerülni fog.

Válságos időszak

— A kilencvenes évek elején szinte harcok folytak azért, hogy valaki telekhez jusson Szatmárhegyen, ma már nagyon sok újonnan épült ház lakatlan. Mi történt?

— Volt egy időszak, amikor mindenki itt akart telket vásárolni, házat építeni vagy venni. Mára ez a láz már lankadt. 1990–től több mint nyolcszázan lettek Szatmárhegy állandó vagy ideiglenes lakosai. Az, hogy most kevesebben érdeklődnek, azzal magyarázható, hogy a gazdasági válság miatt kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy építkezzenek, a rendszeres kijárást pedig sokan amiatt nem választják, mert nagyon rossz az út a repülőtér és Szatmárhegy között. Folyamatosan foltozgatják, de nem csinálják meg rendesen, emiatt néha sok a gödör, néha sok a domb. Amit én hiányolok, kevesen pályáztak szőlőtelepítésre. Sokan vannak azok, akik a kertjüket beültették szőlővel, de nagyobb területeken kevesen. Én hiszem azt, hogy Szatmárhegyen újra fellendül az élet, mert közelebb van a városhoz, mint a hasonló körülményeket biztosító avasi települések, és 2013–tól bizonyára olyanok is lesznek, akik gyümölcstelepítésre fognak pályázni.

Elek György