A technika történetében kevés az olyan feltaláló, aki még életében részesült volna az őt megillető elismerésben, nemritkán a felfedezést mások vitték sikerre. Ezek a megállapítások teljes egészében ráillenek a magyar haza szülöttjére, Schwarz Dávidra, a szilárd burkolatú, kormányozható léghajó feltalálójára. Schwarz Dávid 1850. december 7-én, Keszthelyen látta meg a napvilágot egy szegénysorban élő zsidó kereskedőcsalád hetedik gyermekeként. A kis Dávid alig múlt kétéves, amikor édesapja elhunyt, és az amúgy is szűkös körülmények között élő család még nagyobb nyomorba süllyedt. Élete nagy részét Zágrábban töltötte, ahol fakereskedelemmel foglalkozott. Technika iránti vonzalma szakmájában is megmutatkozott: gépeket szerkesztett fakitermeléshez.

Zágrábban ismerkedett meg egy jómódú zágrábi fakereskedő lányával, Kaufmann Melániával, akit 1880-ban feleségül vett.

Az 1880-as években kezdett el foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával. Léghajóját a gumival impregnált ballonszövetnél ellenállóbb anyagból, egészen vékony alumíniumlemezből akarta felépíteni. Terveit Bécsben bemutatta az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminiszterének, ott azonban támogatást nem kapott. Tudomást szerzett azonban Schwarz terveiről Oroszország bécsi katonai attaséja, aki, miután meggyőződött a számítások helyességéről, 1892-ben kieszközölte, hogy az orosz hadügyminisztérium meghívja őt Szentpétervárra léghajójának megépítésére. Schwarz megkötötte a szerződést, egyben megállapodott Carl Berg rajnai alumíniumgyárossal, aki vállalta a szükséges lemezek és idomok elkészítését. De a próbarepülésre a gyenge minőségű hidrogéngáz miatt nem került sor és az orosz honvédelmi miniszter arra a megállapításra jutott, hogy a léghajó katonai célokra nem hasznosítható. A fennmaradt dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy a tervek jók voltak, és a kudarcért nem a feltaláló hibáztatható. Carl Berg, aki mindvégig jóindulattal viseltetett Schwarz Dávid iránt, felkarolta a tönk szélére került feltalálót, és elérte, hogy a továbbiakban Poroszország számára készítsen léghajókat.

A porosz kormány anyagi forrásokat nem biztosított a vállalkozás számára, így annak minden terhét egyedül a vagyonos Berg viselte. Az új léghajó 1896 nyarán készen állt a próbarepülésre. Szeptember 29-re tűzték ki a nyilvános próbarepülés dátumát, melyre a német uralkodót is meghívták, aki azonban nem tudott eljönni. A repülést október 9-re halasztották, ez azonban már a nyilvánosság kizárásával történt. A próbarepülés felemás eredményt hozott, mivel a léghajó megtöltéséhez a Vereinigten Chemischen Fabriken csak gyenge minőségű gázt tudott szállítani, s a rossz minőségű hidrogénnek nem volt kellő felhajtóereje. A tesztek azonban bebizonyították, hogy a hajó működőképes és irányítható.

A következő felszállást 1897 januárjára tervezték. Éppen Bécsben tartózkodott, amikor a vegyiművektől megkapta a hírt, hogy elkészült és átvehető az immáron kifogástalan minőségű hidrogéngáz. Schwarz azonban a siker kapujában az utolsó lépcsőfokot már nem tudta megtenni. 1897. január 13-án tüdővérzést kapott és meghalt.

A feltaláló halála azonban nem jelentette egyben léghajója sorsának megpecsételődését is. Özvegye, Melánia asszony — talán férje iránti kegyeletből — nem adta fel a küzdelmet, átvette a befejező munkálatok irányítását.

Schwarz özvegyének szerepe

Melanie mindent elkövetett, hogy egy valódi próbarepüléssel bebizonyítsa a léghajó használhatóságát. 1897. november 3-án történt meg az első tényleges felszállás, melynek szemtanúja volt Ferdinand von Zeppelin gróf is. Habár a repülés során 460 méteres magasságban az egyik propeller leállt, és a léghajó a földet érésnél emiatt komolyan megsérült, Schwarz léghajójáról a szakértők megállapították, „hogy a feltaláló megtalálta a fémből készült léghajó készítésének és kormányzásának módját”.

Zeppelin gróf léghajója

Ferdinand von Zeppelin gróf (Konstanzban született 1838. július 8-án) amikor látta az alumíniumburkolatú léghajó sikeres felbocsátását, Carl Berg közvetítésével megvásárolta a terveket a szorult helyzetben lévő özvegytől. A megkötött szerződés értelmében Zeppelin gróf kötelezettséget vállal arra, hogy az első 30 eladandó léghajó mindegyike után Schwarz örököseinek 10 ezer márkát fizet. Az első „Zeppelin” léghajó 1900 júliusában a Boden-tó partjáról sikeres felszállást hajtott végre. A léghajók, melyek hamarosan Zeppelin márkanéven váltak ismertté, jövedelmező üzletágnak is bizonyultak. 25 év múlva Hugo Eckener kapitány egy Zeppelin–rendszerű léghajón 80 óra alatt Európából Amerikába repült. Az idő rég eljárt a léghajók felett, és csak némi nosztalgiával gondolhatunk arra, mily kevesen múlott, hogy a maga korában a repülés diadalát szimbolizáló, felhőjáró ezüstbárkák nem éppen a feltaláló Schwarz nevét hirdették szerte a nagyvilágban.

(Sorozatunkban a Wikipédia, Világhíres feltalálóink, Magyar tudósok, életrajzi művek anyagait használtuk fel).

Stahl István