Kandó Kálmán magyar mérnök, a vasúti villamosítás atyja, közel száz szabadalom tulajdonosa. A nagyfeszültségű háromfázisú váltóáramú vontatás első alkalmazója mozdonyoknál, a vasúti villamosítás úttörője. Pesten született 1869. július 8-án.

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd beiratkozott az akkori idők egyik Európa-szerte legkiválóbb technikai felsőoktatási intézményébe, a budapesti Műegyetem gépészmérnöki szakosztályára. Valamennyi szigorlatát kiváló eredménnyel letéve 1892 szeptemberében szerezte meg kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevelét.

A horvátországi Polában, a haditengerészetnél letöltött önkéntes katonaéve után tanulmányútra ment Párizsba, ahol a gépeket és acélszerkezeteket gyártó Compagnie de Fives-Lille gyár elektrotechnikai részlegének szolgálatába lépett. 1898-ban Mechwart András, a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. vezérigazgatójának meghívására hazatért, 1894 decemberében számításai és tervei szerint elkészült a gyár első háromfázisú F típusjelű motorsorozatának első példánya. Kimagasló munkásságának elismeréseként csakhamar főmérnöki kinevezést kapott.

Kandó számításai szerint és irányítása mellett 1899-ben dolgozták ki, majd a századfordulótól közel egy évtizeden át igen nagy példányszámban gyártották a kitűnően bevált FF típusjelű háromfázisú indukciós motorsorozatot.

Az olasz nagyvasutak villamosítási programja egybeesett a Ganz ismert háromfázisú vontatás-kísérleteivel. A Rete Adriatica társaság ezért a Valtellina vasútvonal villamosítását a Ganznál rendelte meg, így a Kandó által kidolgozott rendszer lett a háromfázisú vontatás bölcsője, és később Olaszországban annyira uralkodóvá vált, hogy a „sistema italiana” nevet kapta A Telina-völgyről elnevezett, a Comói-tó keleti partján húzódó 106 km hosszú, nehéz terepviszonyú vonalon bizonyítani lehetett, hogy jobb a gőzvontatásnál. A feladat teljesítését több hírneves nagyvállalat rendkívül kockázatosnak tartotta, ezért elzárkózott tőle. Mechwart András, a Ganz gyár akkori igazgatója 1898-ban Kandó Kálmánnal konzultálva elvállalta az olaszországi Valtellina-vonal háromfázisú villamosítását. Kandónak ez volt az első önálló fejlesztése. Amikor 1902. szeptember 4-én ünnepélyesen átadták a vonalat, ez volt a világ első, nagyfeszültségű váltóárammal működtetett vasútvonala. Miután nyilvánvalóvá vált Kandó vontatási rendszerének sikere, a vonalat üzemben tartó Rete Adriatica vasúttársaság 1903-ban újabb három, majd 1904-ben négy háromfázisú mozdonyt rendelt meg a Ganz gyártól.

A Valtellinán elért kiváló eredmények hatására az olasz kormány 1905-ben elhatározta, hogy az észak-olaszországi nagy forgalmú vasútvonalakat Kandó háromfázisú rendszerével fogják villamosítani. Ennek irányítására és egyben az ott készítendő háromfázisú mozdonyok tervezésére Kandót hívták meg, aki így 1906 májusában megvált a Ganztól. 1913 nyarán érte Kandó Kálmánt életének egy fájdalmas megpróbáltatása, amikor 14 évi házasság után — melyből két gyermekük született — elveszítette szeretett feleségét.

Nagyszerű eredményekben gazdag olaszországi munkásságának 1915 tavaszán a Monarchiának szóló olasz hadüzenet vetett véget. Hazatérte után újrasorozták, és hadnagyi ranggal Bécsben a vezérkar vasúti osztályán mint referens kapott beosztást. 1917 nyarán a Ganz és Társa kérésére felmentették a katonai szolgálattétel alól, és előbb a gyár műszaki, majd 1918-tól vezérigazgatójává nevezték ki.

Vezérigazgatói teendői és az első fázisváltós próbamozdony számítási és szerkesztési munkálatai mellett Kandó 1919 végén olaszországi rendelésre háromfázisú teher- és személyvonati mozdonyok, német kérésre fázisváltós mozdonyok, majd a Párizs-Orléans-i vasúttársaság kérésére egyenáramú gyorsvonati mozdonyok tervezését vállalta el. Ezek egyre nagyobb elfoglaltságot jelentettek számára az alkotó egyéniségétől egyébként is távol álló vezérigazgatói állása mellett. Ez utóbbitól végre 1922 júliusában sikerült megválnia, és szerkesztési irodájával együtt átköltözött fiatal éveinek színhelyére, Budára, a Ganz Villamossági Rt. gyártelepére.

Az átalakított fázisváltós próbamozdonyt 1928. augusztus 3-án helyezték üzembe. Később a Kereskedelmi Minisztériumban meghozott döntés értelmében elhatározták a Budapest—Hegyeshalom vasútvonalnak a Kandó-féle fázisváltós rendszerrel történő villamosítását.

Az itt felhasznált mozdonyok voltak Kandó utolsó alkotásai, egyben hatalmas életművének koronái. A nagyszabású munkálatokhoz Kandó Kálmán tervezte meg a róla elnevezett villamosmozdonyt. Valószínűleg a gyártás körül támadt több hónapos halogatás megviselte egészségét, és 1931. január 13-án, Budapesten szívinfarktus következtében váratlanul elhunyt. Halála miatt nem érhette meg sem a villamosítás befejezését, sem mozdonyainak üzembe állítását.

Stahl István