Kármán Tódor édesapjára, Kármán Mór pedagógusra az uralkodó, Ferenc József egyik unokaöccsének a tanítását is rábízták. Kiváló munkája elismeréséért Ferenc József 1907-ben Kármán Mórnak örökölhető nemesi címet adományozott: von Szőlöskislaki. Innen van az, hogy Kármán Tódor külföldön vagy idegen nyelvű publikációkban Theodore von Kármán néven szerepel, gondosan megőrizve mindkét „á” betűn az ékezetet. Budapesten született, 1881. május 11-én. Gépészmérnöki diplomáját a budapesti Műegyetemen szerezte. Katonai szolgálatának letöltése után egy ideig tanársegéd volt Bánki Donát mellett a Műegyetemen, és mérnöki állást vállalt a Ganz Rt.-nél. Németországba került ösztöndíjasként, majd 1912-től rövid ideig Selmecbányán tevékenykedett, de itt nem tudta tehetségét kibontakoztatni. Még ez évben elfogadta az aacheni egyetem meghívását professzori állásra.

Helikoptert tervezett

Az I. világháború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be, azonban halláskárosodása miatt hátországi beosztást kapott, és egy évig egy csepeli ruharaktárban teljesített szolgálatot. Csak eme eltékozolt idő után rendelték a Bécs melletti Fischamendbe, ahol a Monarchia hadirepülőinek az arzenálja működött. Itt Kármán hamarosan egy repülésfejlesztési kutatólaboratóriumot rendezett be, szélcsatornát épített. Munkatársai — Petróczy István, Zurovecz Vilmos és Asboth Oszkár — együttműködésével kidolgoztak egy kötött típusú helikoptert (PKZ-típus) a megfigyelő léggömbök helyett. A háború után, 1919-ben elvállalta, hogy részt vesz a Tanácsköztársaság Közoktatásügyi Minisztériumában a felsőoktatási reform végrehajtásában. A Tanácsköztársaság bukása után rövid illegalitást követően ismét Aachenbe ment, ahol 1930-ig dolgozott. Aachenben a Kármán Intézet a repüléstudomány világhírű centrumává fejlődött. Közben kiépült Kármán amerikai kapcsolata. Ezt Robert Millikan — az elektron töltésének Nobel-díjjal jutalmazott megmérője —, a California Institute of Technology (Pasadena) professzorának meghívása alapozta meg, aminek Kármán 1926-ban tett eleget. Daniel Guggenheim, az amerikai milliomos rézkirály adományaiból Kármán megszervezte a pasadenai aerodinamikai kísérleti laboratóriumot (1944 után ez lett a Jet Propulsion Laboratory).

A szuperszonikus repülés és a rakétakutatás

Amerikai időszakában Kármán a köréje szerveződő szakemberekkel lényegesen átalakította az amerikai repülés technológiáját. Fokozatosan hozzálátott a reaktív meghajtás (lökhajtás) elvének és a szuperszonikus repülésnek a megvalósításához. Már a harmincas évek végén megjelentek Kármán programjában a rakétakutatás kérdései: eleinte a nehezebb gépek startrakétái, majd a nagyrakéták és a ballisztikus rakéták is. Kármán Tódor a modern aerodinamikát ugyanúgy nagyhatalmi eszközzé tette a II. világháború során az Egyesült Államok számára, mint Einstein, Szilárd Leó, Fermi és Oppenheimer meg a többi atomfizikus a magfizikát az atombomba megvalósításával. Megvoltak ehhez a hivatali lehetőségei: főtanácsadóként dolgozott egy ideig az USA hadügyminisztériumában, majd később ugyanebben a minőségben a NATO-nál. A II.

világháború után hosszan tartó szervezőmunkával 1960-ra létrehozta az űrkutatás céljaiban érdekelt kutatók nemzetközi fórumát, a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát. Kármán hatalmas tudományos tevékenysége nem lehetett volna olyan nagy hatású sem a tudományos világra, sem az Egyesült Államok légi erejére, ha nem lett volna meg benne a tudományos menedzser, a tudós üzletember képessége. Benne tisztelhetjük alighanem az első tudományos szervezőt is, aki — bár nem bírta tökéletesen az amerikai angolt — emberszeretetével, bölcs humorával nehéz helyzeteken is képes volt úrrá lenni. Amerikai kiejtése gyarlóságának ellentételezéseként anyanyelvi hajlékonyságát sok évtizedes emigráció során is megőrizte. Kármán nevét a Hold túlsó oldalán és a Marson is egy-egy kráter őrzi. Életének utolsó évében, 1963-ban megkapta az Amerikai Egyesült Államok legmagasabb tudományos kitüntetését, a Nemzeti Tudományos Érmet, melyet John F. Kennedytől, az Egyesült Államok elnökétől vehetett át. 81 évesen halt meg, 1963. május 7-én.

Stahl István