A legismertebb amerikai újságírók között tartják számon, mégis kevesen tudják, hogy a Pulitzer–díj alapítója magyar származású volt. Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer Fülöp és a pesti születésű Berger Elize fia volt. A középiskolát József már Pesten végezte, ahová szülei költöztek. Kalandos élete azzal indult, hogy pofon ütötte számtantanárát és aztán Párizsba szökött, majd Hamburgba került, ahol az amerikai hadsereg toborzóján a csillagsávos lobogó katonája lett. 1864 nyarán, 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt Amerikába, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban (hasonlóan az 1848–49–es magyar forradalom utáni magyar kivándorlógeneráció sok tagjához).

Tíz hónapig volt Lincoln katonája, bár csatának még a közelébe se került. Az elsők között szerelték le. Sokféle szakmát kipróbált, jobb híján, végső elkeseredésében beállt egy német laphoz, a Westliche Post–hoz riporternek, később meg is vette a lapot. A vásárlási kedve ezzel nem szűnt meg, megvásárolta a St. Louis Dispatchet, egyesítette a Westliche Posttal, így megszületett St. Louis máig hivatalos napilapja, a St. Louis Post–Dispatch. Üzletei sikeresek voltak, politikai karrierje is felfelé ívelt, így aztán 1883–ban már a New York Worldot kaparintotta meg. A lap példányszáma Pulitzer irányítása alatt 15 ezerről 600 ezerre nőt.

A bulvár újságírás megteremtője

Annak ellenére, hogy a magyar származású mágnás neve mára a minőségi újságírás szinonimája lett, tulajdonképpen Pulitzer volt az, aki a bulvárújságírás alapköveit is letette. Pulitzer ötlete pofonegyszerű és korszakalkotó volt: legyenek a hírek frissek és szórakoztatóak egyszerre. Ő jött rá elsőként arra, hogy egy modern újságnak a viharos gyorsasággal fejlődő Amerikában két igényt egyszerre kell kielégítenie: a pontos, objektív hírszolgáltatást és a kalandvágyó pletykaéhséget.

Az újdonsült sajtócézár még riporter korában olyan népszerű lett, hogy egy éven belül beválasztották Missouri állam törvényhozásába — republikánus jelöltként egy demokrata körzetben. Később áttelepült New Yorkba és megvette a The World nevű újságot.

Megelégelve a „bulvárkodást”, Pulitzer visszavette a szalagcímek harsány hangját és visszatért az érdekes hírekhez. Igazi öröksége a „new journalism”, az új típusú újságírás, amely legfőbb küldetésének nem csupán a hírközlést, hanem a közszolgálatiságot tekinti. A The World klasszikus korszakában ennek volt a megtestesítője: egyik arculata, a szenzációkkal és hétköznapi botrányokkal fűszerezett hírszolgálat békésen megfért az úgynevezett szerkesztőségi oldallal. Itt kaptak helyet a színvonalas hírmagyarázatok és a reformokat követelő cikkek.

Pulitzer ugyanis a társadalmi haladás eszközévé, sőt rettegett fegyverévé tette lapját. Rájött, hogy a sajtó — hatalom. És igyekezett ezzel a hatalommal nem visszaélni. Elnököket tudott hatalomra segíteni, vagy hatalmukban megingatni. A demokráciának mélyen elkötelezett, politikus alkat lévén azt vallotta: „a világon a legnagyobb morális hajtóerő a nyilvánosság”. Tudta, hogy egy ország szabadságának a sajtó szabadsága a legjobb fokmérője. Fénykorában két lapja összesen nyolcszázezer példányban jelent meg. Ő az első magyar, aki — a nyolcvanas évek közepén — bejutott az Egyesült Államok Kongresszusába. Nevét emléktábla őrzi a Szabadság–szobor sarujánál: neki köszönhető, hogy a „Fáklyás hölgy” talapzata elkészült. Egyedül Joseph Pulitzernek volt annyi tekintélye, hogy összegyűjtse a New York–i lakossággal az elkészítéséhez szükséges százezer dollárt.

Karrierje vége felé már egyre rosszabbul látott, 1890–ben megvakult, fel kellett hagynia az újságírással is. Élete utolsó szakaszában egy jachtra költözött Észak–Karolinában, itt élt 1911. október 29–én bekövetkező haláláig. A New York–i Woodlawn temetőben nyugszik.

A Pulitzer-díj születése

1912–ben megalakult a Columbia University Graduate School of Journalism, ahol a Pulitzer–díjak sorsáról is döntenek. Pulitzer a végrendeletében rögzítette álmát, egy díjat, amit a legjobb újságírók kapnak. Ez az álom 1917–ben vált válóra, és a mai napig él. A „Pulitzer” elismerést eleinte csak amerikai újságírók kaphatták, ma már több kategóriája is van az irodalmon és a zenén át. A díjazottak a hírnéven kívül 10 ezer dollár pénzjutalomban is részesülnek.

Végrendeletében félmillió dollárt hagyott a New York–i Metropolitan Múzeumra és a város szimfonikus zenekarára. Valamint félmilliót a nevét viselő alapítványra és a díjra.

Életében megteremtette egy szakma normáit, halálában egy intézményt, amely ezt a szakmát tanítja és egy díjat, amely legjobbjait elismeri.

Büszke volt magyarságára

Bár a zsurnaliszta viszonylag korán elszakadt gyökereitől, mindig is büszke volt magyarságára, 1886–ban például ő szervezte Munkácsy Mihály látogatását Amerikában, és még otthonában is vendégül látta a neves festőt.

Pulitzer kulcsszerepet játszott Munkácsy Mihály 1886–os amerikai látogatásának megszervezésében, a művész megérkezésekor újságja az „Éljen Munkácsy Mihály” magyar felirattal köszöntötte a festőt. Pulitzer otthonában is vendégül látta Munkácsyt és felkérte, hogy fesse meg felesége, Kate Davis képét. A festmény 1891–ben Párizsban fénykép alapján el is készült. Makó főterén áll Pulitzer Kiss János alkotta mellszobra. A makói városháza mellett emléktáblája van. 1988–ban Fábry Pál New Orleans–ban élő magyar üzletember Joseph Pulitzer–emlékdíjat alapított magyar újságírók számára. (Ennek nincs köze az amerikai díjhoz.)

Stahl István