Závada Péter költővel, Akkezdet Phiai hip hop-zenekar egyik tagjával beszélgettünk a slam poetryről.

- Engem elsősorban a slam poetry műfaj érdekel, ugyanis nem vagyok otthon ebben a témában. Szeretném, ha nagy vonalakban körülírnád.

- A slam poetry, nekem úgy tűnik, hogy most a kornak egy nagyon meghatározó áramlata. Mindenki eldöntheti magának, hogy ez költészet, vagy előadó-művészet, vagy zene, olykor ugyanis zenei aláfestés is van. Tehát valahol a rap, a költészet, a színészet és a stand up comedy határmezsgyéjén húzódik meg ez a műfaj, nagyon megmozgatja a fiatalokat és azt látjuk, hogy mind az anyaországban, mind Erdélyben, mind a Felvidéken nagyon érdeklődnek a fiatalok is és valahogy úgy juttatja el az írott szövegnek a hagyományát, a kultúráját, a szeretetét a fiatalokhoz, hogy nincs benne ez az izzadságszagú, erőltetett, kényszeres ráhatás, mint amilyeneket olykor az iskolákban az irodalomórákon tapasztalunk, a fiatalok egyszerűen önszántukból vesznek részt ezeken az eseményeken és írnak újabb és újabb, jobbnál jobb szövegeket. Ez szerintem, ha nem is a szépirodalom, mondjuk replikai, vagy prozódiai, vagy bármilyen szempontból vett megújulását, de a recepció megújulását mindenképpen jelenti, mert egyszerűen a befogadás valahogy olyan demokratikussá és általánossá vált, amilyen nem tudom, hogy mikor volt a költészet irányába, vagy a fiatalság mikor volt ennyire nyitott a költészet irányába. Ez az ami nagyon érdekes. Az, hogy ezeknek a szövegeknek milyen irodalmi értéke van, azt majd az utókor eldönti, meg az esztéták és a kritikusok, hogy ez mennyire értékes irodalmi produktumként, de az biztos, hogy a közvetítésben egy nagyon erős szerepet vállal a közönség és az írott szöveg között.

- A szövegeket nagyjából társadalomkritikaként kell elképzelni, vagy legalábbis ez szolgál az alapjául?

- Nagyon sok minden belefér. Az a jó a slam poetryban, hogy nagyon nyitott, tehát gyakorlatilag sem formailag, sem pedig tartalmilag nincsenek komoly megkötések, egyedül az időbeli, hiszen a szabály szerint három percig tarthat a produkció. Egyébként bármilyen szöveget el lehet mondani a színpadon (prózát, verset, dalolni is lehet), viszont azt hiszem az feltétel, hogy saját szöveg legyen. Nyilván a társadalomkritika egy erős vonal a műfajban, de ezenkívül személyes kritika is megfogalmazódik, egymást szívatják az emberek, alkalmi verseket írnak, megjelenik a feminista, a hímsoviniszta macsó vonal és ezen kívül nagyon sok minden. A slam poetry maga a demokrácia szerintem. Mindenkinek tiszteljük a véleményét, végighallgatjuk, ha nem tetszik, fölteszem a kezem, hogy nem volt jó. A zsűri összetétele is demokratikus vonalon alakul ki, hiszen félig szakmai, félig közönségzsűri van.

- A szakmai zsűriben vannak költők is, rapperek is, esetleg zenészek is?

- Általában megpróbáljuk minél szélesebb körből összeállítani a zsűrit, a szövegeket pedig bárki mondhatja, tehát úgy gondolom, hogy ez a demokráciának egyfajta megnyilvánulása, egy amolyan közízlés rajzolódik ki.

- Mióta műveled ezt a szakmát, ha lehet így nevezni?

- Én igazából most már nem is nagyon írok slam-szövegeket, beleszerettem a hagyományos versírásba, most is inkább egy versszerű írást olvastam föl, de egyébként a slamet legalább a nyolcadik éve művelem, a rapet pedig már a tizenhatodik éve.

- Arról tudok, hogy tagja vagy Akkezdet Phiai együttesnek. Mikor alakultatok?

- Tavaly volt 15 éves a zenekar.

- Először vagytok a Félszigeten egyébként?

- Igen.

- Hogy tetszik a hangulat? Mi a véleményed az erdélyi slam-esekről?

- A hangulat nagyon jó, az itteni slam pedig teljesen lenyűgözött. Egyszerűen azt érzem, hogy sokkal erősebb, mint ami Pesten van. Sokkal erősebb. Sokkal őszintébbek, jóval belemenősebbek, tökösebbek.

- Szerinted ez minek tudható be?

- Valószínűleg annak, hogy az itteni életnek más a tétje, mint az anyaországban. Nincsen szépelgés, nem akar mindenki mindenkinek megfelelni, nincs az a szakmai dörgölőzés, hanem mindenki kimondja, amire gondol, mert nincs veszteni valójuk szerintem. Tehát, ha Pesten beszólsz, másnap nem közölnek le az illető lapban, vagy nem hívnak meg fellépni a következő eseményre. Itt viszont még annyira gyerekcipőben jár a dolog, hogy nincsenek érdekek, amik egymásnak feszülnek, itt még lehet bármit mondani és ez nagyon fontos. Mert ebben a műfajban addig erős valami, amíg nincsen beszariság, hogy jaj mit merek, vagy mit nem merek mondani.

- Szatmár megyében jártál-e?

- Sajnos még nem voltam azon a környéken.

- Én nagykárolyi vagyok és sok barátom van, aki szereti a slam poetryt és benneteket is. Felőled és az együttesedről is tőlük hallottam. Mit üzennél számukra?

-Azt, hogy ne törődjenek azzal, hogy slam-szövegről, rap-szövegről, vagy versről van szó, csak írjanak és ne hagyják magukat elbátortalanítani semmilyen negatív kritika által.