Hibrid módszerrel tanulnak a diákok a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakképző Líceumban. Az osztályok két csoportra osztva járnak iskolába: egyik héten az egyik, másik héten a másik csoport vesz részt az iskolai tanórákon, amit online is közvetítenek, így az otthon lévők is tartják a lépést az iskolában tanulókkal. Az új tanév nehézségeiről kérdeztük Gindele Imre igazgatót.

„Hasznos útmutatás híján magunkra maradtunk az oktatási módszerünk átszervezésének tekintetében. A sárga forgatókönyv szerint, a hibrid módszert követve tanulnak a diákjaink. Ez azért van, mert csak az online oktatási modell semmiképpen nem működik a szakoktatásban, ki kellett találnunk, hogy legyenek napirenden a gyerekek a tanulással úgy, hogy ne legyenek egyszerre sokan az osztályban.

A mostani direktívák szerint éppen meg tudtuk volna szervezni az oktatást, betartva azokat a szabályokat, amelyek a távolság megtartására vonatkoznak, így akár a zöld forgatókönyv szerint is elindíthattuk volna az oktatást. A gondot az jelentette, hogy iskolánk kisegítő iskolának volt tervezve és építve a hetvenes években. Kisegítő iskolában kisebb létszámú osztályok vannak. Innen egyértelműen következik, hogy nem lehet betartani a távolságot. Így felosztottuk a nagyobb létszámú osztályokat kisebbekre, A és B csoportra. Az első héten jön az A csoport. Nekik a tanár magyaráz, míg a B csoport otthon, a számítógép előtt ugyanabban az időben követi az online közvetítést. Következő héten cserélnek.

Nem vagyok kimondottan ellenzője az online oktatásnak, de azt a módszert csak kisegítő lehetőségként tudom felfogni, ami egy lépésről lépésre kidolgozott új modellt előz meg. Az online oktatás nem veheti át a személyes tanítás helyét, mert nem eredményes.

Nagyon nehéz úgy megoldani ezt a helyzetet, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Kormányzati szinten kellett volna hitelesíteni azt, hogy milyen hosszú lehet egy tanóra, és mennyit kell dolgoznia ebben a helyzetben a pedagógusnak. Ennek az intézkedésnek a központi szinten való elmulasztása hamarosan komoly következményekkel jár majd.

Hétfőn még nagyon ideges voltam amiatt, hogyan is fog mindez működni, de úgy látom, életképes ez a formátum, ami szerint dolgozunk. Nem lesz olyan hatásfoka, mint a hagyományos értelemben vett iskolai jelenlétnek, de azt, ami volt, nem lehetett úgy folytatni. Ha visszatérünk a csak online, otthon ülős oktatás folytatásához, akkor kialakul egy „covidos” generáció, amelyik semmihez nem fog érteni. Gondoljunk arra, hogy mióta küszködünk a szakemberhiánnyal! Mennyit halljuk: nincs orvos, nincs mérnök, nincs tanár stb., de belegondol-e abba valaki, hogy évtizedek óta működik ez az oktatási modell — hogy jól vagy rosszul, ez most részletkérdés —, amit mi felborítunk, de hiteles, átgondolt alternatívával nem szolgálunk? Ez senki javát nem szolgálhatja” — hangsúlyozta Gindele Imre igazgató.

Zsákutcába jutott a duális képzés

„A duális képzésünkre ez a covidos helyzet teljesen destruktív hatást gyakorolt. Ki kell mondanom, hogy a duális képzés sikeréhez két dolog szükséges: az iskola és a vállalkozói szféra. Mi itt már kb. 5–6 éve beszélünk erről, de azt hiszem, eljött az ideje annak, hogy kimondjam: egyik fél sincs felkészülve a duális képzés sikerre vitelére. A mi oldalunkon is vannak mélyreható hibák, de a legjobban az lepett meg, hogy a német hátterű vállalkozói szféra is visszavonulót fújt. Ezt érzem a saját bőrömön, de sok idő kellett, míg megértettem. Nincs katasztrófa, hiszen lehet a duális képzést más néven is folytatni. Igaz, módosított feltételekkel. Például nem kérem a vállalkozótól azt a pénzt, amit a diákba fektetett eddig, hanem a hagyományos szakmunkásképzés vonalán indulok el. Romániában két úton folyik a szakképzés: a hagyományos szakoktatás révén, illetve a duális módon. S bár eddig a duális képzés egyik fő vonzerejét az ezzel járó munkahely biztosítása mellett a fizetés jelentette, most ez megszűnik. Biztos nem lesz jó hatása a szakmunkásképzésre, de ilyen helyzetbe kerültünk. Igaz, nem várhatjuk el, hogy Románia pár év alatt felzárkózzon oda, ahol a több mint száz éve duális módszerben oktató Németország van. Viszont mindent elkövetünk, hogy mindent biztosíthassunk a gyerekeknek.

Felszereltük a műhelyeinket, illetve felvettem a kapcsolatot minden vállalati partnerünkkel annak érdekében, hogy tisztán lássuk, kikkel folytathatjuk az együttműködésünket a megváltozott feltételek mellett. Többekkel lehet, néhánnyal nem.

Mindent elkövetünk az iskolában, hogy lemodellezzük azt a munkát, ami a szakma elsajátításához szükséges, azonban egyértelmű, hogy nem tudjuk egy gyár, egy vállalat lehetőségeit, körülményeit nyújtani. Annyit kértem a szerződött partnereinktől, hogy biztosítsák a gépparkot és az alapanyagot, hogy a mestereinkkel az iskolánkban tudjuk modellezni a szakmai feladatokat. Ez sokáig működött így régebben is, most visszatérünk ehhez. Nem tagadom, visszalépésként élem meg, de ilyen a helyzet az egész országban.

Más utunk nem volt, csak annyi, hogy keressünk egy alternatívát a folytatásra. Hogy mindez mennyire sikerült, azt majd az idő fogja megmutatni. Próbálkozunk, mindenki a helyi lehetőségei szerint.

Mindezek ellenére bátran biztatom a szülőket és a gyerekeket is, hogy merjenek elindulni a szakoktatás irányába, hiszen iskolai szinten mi is és partnereink is mindent el fognak követni annak érdekében, hogy a gyerekből három év alatt szakmunkást képezzünk. A korábbi években is sikerült, a jövőben is fog; például a tavaly kárpitos szakmát tanuló 15 diákunk közül 13-an már dolgoznak a cégnél, ahol szakmai gyakorlaton voltak. Ez egy nagyon jó eredmény, egy komoly szint, amelyet szándékozunk a jövőben is megtartani” — nyilatkozta az igazgató.