Szombaton viszonylag szűk körben mutatták be dr. Németi János és dr. Molnár Zsolt közös régészeti kötetét a Károlyi-kastélyban, címe: Bronzkori hatalmi központok Északnyugat-Erdélyben: a Nagykároly-Bobáld-tell. A könyv egy monográfia-sorozat első része.

Hágó Attila Nándor, a nagykárolyi múzeum igazgatója köszöntésével kezdődött szombat délután 6 órakor az igen családiasra sikerült könyvbemutató a Károlyi-kastélyban. A múzeumigazgató — aki maga is részt vett az ásatásokon, valamint a könyv összeállításában — ismertetéséből kiderült, a könyv több évtizedes munka eredménye, hiszen dr. Németi még a hatvanas években kezdte meg az első ásatásokat Bobáldon. Felhívta a figyelmet a könyv hiánypótló jellegére is, érdekessége még ráadásul, hogy nem csak szakembereknek szól, de a történelem iránt érdeklődő laikus számára is érthető a tartalma. Kovács Jenő polgármester köszöntése után Romát Sándor történelemtanárt érte a megtiszteltetés, hogy a hallgatóságnak bemutassa a könyvet, ami a Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről című monográfia-sorozat első köteteként látott napvilágot. A német-magyar kétnyelvű kötet szerzői törekedtek a közérthetőségre, a könnyebb megértést szolgálja a régészeti alapfogalmak tisztázása is. A könyv 143 oldalon mutatja be a középső bronzkor világát a Kárpát-medencében, a Károlyi-síkságra, Bobáldi tellre összpontosítva. A kötet elején az Előszó helyett... fejezetben a szerzők motivációját olvashatjuk, melyből megtudjuk: „Adósságot törlesztünk ezzel a munkával, fogadják hát szeretettel, a nagykárolyi tell monográfiáját nem helyettesítő, de olvasásra, reméljük, érdemes művet.” Romát Sándor bemutatója után a szerzők is megszólaltak. Dr. Németi Jánostól megtudtuk, közel negyvenéves kutatómunka eredménye a könyv, melynek célja közelebb hozni magát a régészetet is az olvasókhoz. Eloszlatott egy tévhitet is, ugyanis Bobáld nem a régi Nagykároly, ez csak egy szájról szájra terjedő tévhit volt. A bobáldi telepesek az 1700-as években olyan kevesen maradtak, hogy betelepültek Nagykárolyba, és a falu eltűnt. 1901 és 1910 között írják meg először a vármegye történetét, erre az időre tehető tehát az első kutatás Bobáldon. Bobáld különlegessége, hogy egyedi módon mutatja be a bronzkori fejlődés szintjeit. Napjainkban régészeti bázist alakítottak ki a régészeti lelőhelyen, ahova számos diák jár kutatómunkát végezni, akár külföldről is. Dr. Molnár Zsolt a közös munka előnyeire, értékeire hívta fel a jelenlévők figyelmét, hiszen így jöhetett létre ez a könyv. A kultúra művelése határokon átnyúlik, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy magyarországi kollégákkal együttműködve született meg ez a könyv is.