Amennyiben a lokálpatriotizmus nem fajul vak fanatizmussá, tehát amennyiben megmarad a szűkebb haza, szülőhely iránti, elfogadható mértékben elfogult szeretet keretei között, úgy csoportösszetartó, közösségformáló indulata akár hasznos lelki-szellemi jelenség lehet, lehetne. Kellemes, jobb esetben tudatosan viselt büszkeségérzést jelent. Ezen önérzetes büszkeséget kiválthatják a lakóhely kivételes, egyedi adottságai, az ahhoz kötődő szellemi értékek. Az évszázadok alatt csiszolódott helyi hagyományokat a közelmúlt történelmi-politikai változásai alaposan fölkavarták, fölhígították, átgyúrták, de még mindig adottak a szülőhely nagyjainak: íróinak, képzőművészeinek, zenészeinek, tudósainak, sportolóinak, hőseinek öntudatot erősítő tettei, amennyiben ismerjük munkásságukat, annak átlag fölé emelkedő értékeit. Kisebbségi, sanyarú helyzetünkben megmaradásunk egyik jelentős biztosítéka nemzeti kultúránk és történelmünk, a szülő- és lakóhelyünkhöz kötődő személyiségek értékteremtő munkásságának ismerése. Még biztatóbbak nemzetünk életben maradási esélyei, ha új tehetségek is elindulnak a kultúra izgalmas világában.
Hermann Szabolcs ifjú karmester Szatmár szülötte, a nemzetközi zenei világ nagy egyéniségű karmestereit jellemző adottságok birtokában indul az érvényesülés nagyon is rögös útján, mivel az említett érvényesülés sikerének kívánt beteljesülése elsősorban nem a kivételes tehetség függvénye. Sajnos. A világ olyan, amilyen, de a szatmári lokálpatriotizmusunk lehet akár lelkes is. Ha ismerjük tehetségeinket, alkotott szellemi értékeiket, akkor jogos a lokálpatriotizmusunk öröme. Ellenben ha közömbösen viszonyulunk helyi (és nem csak) értékeinkhez, úgy szellemi kincseink a sárba dobott gyémántra hasonlítanak. És a mi nemzeti kisebbségi sorsunk jövője is.
A kultúra szellemi termékeinek egyik lényeges jellemzője, hogy fogyasztási cikkek. Nem dekor. A kultúra, ezen belül a művészetek alkotásai nem önmagukért alkotódnak, nem fiókok vagy polcok űrterének betöltése a hivatásuk, hanem az ember lelki-szellemi gazdagodását szolgálják, természetesen a krisztusi etika, a krisztusi tanítások és a tízparancsolat szellemiségében.
A zene talán a legszakrálisabb jellegű a művészetek között, hagyományosan a krisztusi tanítás fő szabályát közvetíti: a szeretet, az isteni szeretet földi-emberi lehetőségének legközvetlenebb megfogalmazója, viselője. Számos formája lehetséges, az egy szál hangszerestől a nagy zenekari megfogalmazású megjelenítésig. Szerintem, és ez nem szakmai hazabeszélés részemről, az isteni szeretet mosolyát két hangszer képes legtökéletesebben közvetíteni: az emberi énekhang és a hegedű. A hangszeres zene szakrális jellegét bizonyítja (többek között) a hagyományos kifejezés, miszerint kivételes adottságokkal rendelkező ritka tehetségei az „isteni szikra” kiválasztottjai, megáldottjai.
A nagyzenekar szervezettségében, működésében a művészetek terén talán az emberi géniusz legcsodálatosabb alkotása (amennyiben helyesen működik). Ezt a nagyszerű közösséget úgy működtetni, hogy egy hangszer jellege legyen, a zenészek hozzáállása mellett a karmester tehetsége, egyénisége, felelőssége. Ehhez emberi és szakmai kiválóságok, adottságok számtalan sora szükségeltetik. Ha egy kiváló hangszeres szólista 374 különleges adottság birtokában és ezek összehangolásának képességével bírja tolmácsolni a komponált, tanult zene szakrális rejtett tartalmait, vagyis az isteni szikra egyénisége szűrőjén keresztül pompázik, úgy a karmester, az isteni szikrával megáldott karmester 537 különleges adottság bírásával képes varázspálcájával az áhított áhítat földi varázslatára.
Több évtizedes tapasztalat és bizonyos szakmai adottságok birtokában merem állítani vagy inkább megjósolni: az ifjú Hermann Szabolcs rendelkezik ezen adottságok jelentős hányadával, mindenesetre elégséges mértékben, hogy a nagyok, az élvonalbeli csillagok számát gyarapítsa eggyel. És mivel Szatmár szülötte, támogassuk indulását és remélhetőleg további sikeres pályafutását érdeklődésünkkel, személyes részvételünkkel a március 31-én esedékes hangversenyen a filharmónia szép hangversenytermében este 18.30-kor.
v. Mihály András Imre