A magánszféra mozgósításával is lehetne javítani a városképen. Ha nem futja közpénzből, egy kis lokálpatriotizmus és elhanyagolható erőfeszítés is javíthatna a megyeszékhely állapotán.

Magáncégek bevonásával sok hétköznapi bosszúságtól lehetne mentesíteni a szatmárnémetieket és sok apró, de a város lakóinak közérzetén nagyban javító köztéri munkát lehetne elvégezni, véli egyik olvasónk. Kiss Árpád szerint régóta elhanyagolt környékeket lehetne pontra tenni azzal, ha felkérnék a szatmári építkezési cégeket, hogy számukra elhanyagolható költségek és erőfeszítés mellett olyan munkákat végezzenek el, amire közpénzből nem futja, amire a városvezetésnek nincs kapacitása. A cégek munkáját többféle formában is kompenzálhatná a város, például ingyen felajánlott köztéri hirdetési lehetőséggel, a felkérés alapja pedig lehetne a köz támogatása, hiszen mindenki érdekében elvégzett munkákról lenne szó. Olvasónk csak néhány példát említett: a város petei úti és hegyi úti eleje, ahol siralmas látvány fogadja az érkezőket épp a városhatárt jelző táblánál, a Traian sugárút végén lévő gyalogos vasúti átkelő, ahol nagyon sokan járnak például a temetőbe tartva. De sok más hasonló környéke van a városnak a lakótelepeken is, ezeket lassanként mind széppé lehetne varázsolni úgy, hogy némi építkezési anyagot, két-három munkását és gépét néhány napra, vagy egy hétre nélkülözi valamelyik cég. Ha ilyen lépés megtételét kezdeményezné a város, Kiss Árpád bízik benne, hogy találnának olyan céget, amelyik hajlandó lenne áldozni arra, hogy szebb képet mutasson a város a lakói, az ide utazók, és az átutazók számára egyaránt. „Biztos vagyok benne, hogy nem egy olyan szatmárnémeti cég akadna, amelyik meglátná az ügy fontosságát és hajlandó lenne egy keveset áldozni azért a magáéból, hogy látványos eredményt érjen el mindenki javára” — véli olvasónk.

Princz Csaba