Felháborító, ami nálunk történik. Mind országosan, mind helyileg. Párttag vagy? Neked mindent szabad, megkapod, amit szeretnél, bár szakmailag messze nem érdemled meg, hiszen nem igazán bizonyítottál eddig. Vagyis azért vagy valaki, egy bólogató János. Része vagy a rendszernek, és a gyomrod elbírja, hogy azt csináld, amit elvárnak tőled. Bár sokszor van saját véleményed (legalábbis remélem), de ha ez nem egyezik a „párt” véleményével, akkor inkább megtartod saját magadnak. Nehogy már a párt megharagudjon! Hiszen ha megharagszik, van mögötted még vagy 10 jelölt, akik alig várják, hogy a helyedbe lépjenek. Úgyhogy csak óvatosan! Nem azért vállaltál be eddig mindent, amit elvártak tőled, hogy most elszalaszd a lehetőséget. Jó lesz ez. Csak azt kell csinálni, amit mondanak, és akkor sokáig ott fogsz virítani. Az újságban, a tv-ben, a neten, jön majd a sok ingyenes „tanulmányi út”, „tapasztalatcsere”, „szakmai továbbképzés”, a különböző juttatások innen vagy onnan (amit meg kell azért a párttal is osztani), az oklevelek, amiket majd kapsz. És ha szerencsés vagy, akkor adsz is azoknak, akikről a párt úgy gondolja, hogy „megérdemlik”. Nyilván csak akkor, ha olyan pozícióba kerültél, hogy ezt megteheted.

Jó lesz, meglátod. De ugye azt csinálod majd, amit mondunk? Mert ezt várjuk el tőled, és ez az ára annak, hogy oda kerültél.

Közben pedig lábbal tiporjuk a szakmaiságot. Az értéket. Azokat, akik nem ugrálnak úgy, ahogy a párt elvárja. Mindent, ami és mindenkit, aki a társadalmat előreviszi vagy vinné. És a gond az, hogy a politika lassan mindenhol megveti a lábát.

Olyan deja vu érzésem van. Bár '89 előtt még elég fiatal voltam, de azért él még bennem az a „dicső” korszak. Nem jó ez így, emberek. Nagyon nem jó.

Baranyai Zoldán