A népszavazáson is túl vagyunk, most már az lenne a természetes, ha azt mondhatnánk: megoldódtak a problémák, rátértünk a járható útra, mehet minden a maga rendjén. Sajnos épp ez az, amit nem mondhatunk. A politikai csatározás döntője után, annak káros hatásait ki tudja meddig kell még orvosolni. Amióta tart a politikai csata, az ország kormányzás nélkül maradt, csökken a lej értéke, amit már saját bőrén tapasztal a lakosság. Párhuzamosan romlik Románia külföldi tekintélye, bár megélhetésünk az EU-tól függ. A milliós nagyságrendű munkaerő–felesleget, mely itthon nem tudna elhelyezkedni, szintén az EU vállalta magára. Băsescu elnöki kampánya idején nem mondta el a román népnek, hogy az ország komoly gazdasági gondokkal küzd. Mindenkinek úgy tűnt, nem mond igazat, valamit elhallgat, halogat. Nincs szándékában kimondania az igazat: ahhoz, hogy az ország gazdasága visszanyerje egyensúlyát, fájdalmas, eleven húsba vágó intézkedéseket kell hozni. Ponta arról akarta meggyőzni a lakosságot, hogy Băsescuék az Európai Unió vezetőinek hazudtak, hogy az országot becsmérelték, állampolgárait félrevezették. Mi több, el akarja hitetni velünk, hogy Barrosoéknak és az Európai Unió vezetőinek a PDL és az ország elnöke hazudott, rosszul tájékoztatta őket,

Nem hiszem, hogy minket, romániai magyarokat befolyásolhatnak ezek a csatározások. Mert sem Antonescu, sem Ponta nem mond igazat az ország polgárainak. Ha ők sem teszik az ellenkezőjét annak, amivel Băsescut és a PDL vezetőségét vádolják, akkor mi bármelyik oldalra is állunk, egyszerre leszünk vesztesekként cinkosai az érdekek és a hatalom megszerzéséért folyó nagy politikai háborúnak. Mert ha ez tovább folytatódik, megtörténhet, hogy ez a harmadik világháború, amikor nem fegyverekkel, hanem politikai eszközökkel háborúzunk. Egy dolgot azért tanuljunk meg: hazugságot hazugsággal nem lehet gyógyítani.

Elek György