Az IRECSON Intézet által végzett, a szociális szolgáltatási rendszert vizsgáló felmérésből kiderül, országos viszonylatban első helyen áll megyénk a házi betegápolás tekintetében.

Szatmár megye a középmezőnyben található a szociális szolgáltatási rendszerét illetően, derül ki abból a felmérésből, amelyet az IRECSON Intézet végzett a Munkaügyi, Család- és Szociális Védelmi Minisztérium megrendelésére. A kutatás során a hazai szociális szolgáltatások minőségi szintjét mérték. Az IRECSON Intézet munkatársai a 2011-ben elvégzett felméréseik nyomán, 110 különféle mutató alapján állították fel az országos rangsorokat, három különböző csoportban. A tanulmányból kiderül, hogy Szatmár megye első helyet foglalja el a házi betegápolás tekintetében. Ebben a kategóriában kimagasló eredményeket ér el a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet házi beteggondozó szolgáltatása. Szatmár megyében a felmérés során 23 mélyinterjút készítettek, melyben 17 közintézmény és 6 civil szervezet vezetője vett részt. A tanulmányból kiderül, hogy a humánerőforrás-menedzsment sokkal jobban működik a civil szervezeteknél, mint az állami intézményeknél: a civilek megfelelően képzett, elegendő létszámú alkalmazottal rendelkeznek, míg az állami intézmények vezetői akut személyzethiányról számoltak be. A Szatmár Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság (DGASPC) képviselője ezt azzal indokolta, hogy a közalkalmazottak felvételét befagyasztotta a kormány, és ezért nem tudnak szakembereket alkalmazni a megüresedett állásaikra. A szociális szférában dolgozók képzettségét illetően elmondható, hogy az alkalmazottak jelentős része megfelelő szakképesítéssel rendelkezik, és állandó szakképzéseken vesz részt. A DGASPC alkalmazásában vannak ugyan felsőfokú végzettség nélküli személyek, ők azonban jelentős szakmai tapasztalattal rendelkeznek.

Székházgondok

A szolgáltatások minőségét befolyásoló tényezők között minden válaszadó megemlítette az infrastruktúrát. Itt elsősorban az épületgondokra utaltak: megítélésük szerint a szociális intézmények székhelyei elavultak, több intézmény műemlék épületben kapott helyet, melynek felújítása nagyon sok pénzbe kerülne. A műemlék épületekre vonatkozó szabályok miatt azok igények szerinti átalakítása lehetetlen, így nem tudnak megfelelő munkakörülményeket előteremteni. Szatmár megyei viszonylatban a legtöbb szociális intézmény elkészítette a saját szociális térképét, feltüntetve a szükségleteket, hiányosságokat és a legveszélyeztetettebb településeket. Ezeket az adatokat azonban nem összesítették megyei szinten. Szatmár megyében a legtöbb szociális szolgáltatást a városokban biztosítják, azonban a DGASPC és a Caritas vidéken is érezhetően jelen van, a vidéki lakosok számára is igyekszik minőségi szolgáltatást biztosítani.

Alulfinanszírozott szolgáltatás

A szociális szolgáltatók legnagyobb gondjuknak az alulfinanszírozást tartják, illetve a szakemberhiányt. A legtöbb szociális szolgáltatást nyújtó közintézmény állami pénzekből, illetve a helyi önkormányzat finanszírozásából tartja fenn önmagát. A civil szervezetek, alapítványok önfenntartása kicsit nehézkesebb, az ő finanszírozásuk több részből tevődik össze, de sajnos az önkormányzatoktól egyre kevesebb támogatást kapnak. Az európai uniós pénzalapok lehívása szintén elsősorban a civil szférára jellemző Szatmár megyében, az állami intézmények nehezen tudják biztosítani a pályázatok önrészét.

Ami a szociális szolgáltatások lefedettségét illeti, a tanulmányból kiderül, hogy jelentős hiány van a rehabilitációs, terápiás, orvosi és pszichológiai tanácsadási szolgáltatásokban. A szociális szolgáltatások minőségének javítása érdekében a válaszadók elmondták, hogy szükség lenne a civil és a közszféra többszöri találkozására, munkamegbeszélésekre.