Tegnap első alkalommal rendezte meg a Szamoskrassói Református Egyházközség a hazatérés napját. Megtelt a templom az ünnepi istentiszteleten, majd pedig megtelt a kultúrotthon is az ünnepi ebéden, amire minden résztvevőt meghívtak a szervezők.

A Szamoskrassói Református Egyházközség által megszervezett hazatérés napjára nagyon sokan érkeztek: rokonok, barátok és mindazok, akik valamilyen módon kötődnek a településhez, valamint azok, akiket a szamoskrassóiak meghívtak. Mihály Lehel helyi lelkipásztor igehirdetéséhez Jeremiás könyvének 31. részét választotta alapigeként, azt a részt, melyben Isten közli, hogy új szövetséget köt az Ő népével. Az első alkalommal megrendezett ünnepen jogos volt a kérdés: kinek miért ünnep ez a nap? Sokak számára egyfajta múltidézésre adott okot a találkozás, megemlékezni a múlt eseményeiről, a rég történtekről, arról a múltról, amire épül a jelen. Lehetőség adódott beszélgetni a jelenről, megoldásokat találni egyéni, családi és közösségi dolgokra. Lehetőség adódott előre tekinteni és tervezgetni, mi lesz a családban, mi lesz a közösségben. A hazatérés napja hálaadás is. Hálaadás az elődökért, akik tettek valamit azért, hogy a ma élőknek jobb legyen. Családokat alapítottak és egyházközösséget hoztak létre, otthonokat és lelki otthont építettek, hogy biztosítva legyen a megmaradás. A múlt hozzátartozik minden ember életéhez, de mindig szem előtt kell tartani, hogy a múltban van jó és rossz, van, amivel lehet büszkélkedni, s van, amit szégyellni kell. A múlt sokszor árnyékként kísért, a baj az, amikor ez az árnyék befed, amikor nincs jelen, csak múlt, nincs mire jövőt építeni. A hazatérés napja lehetőséget ad arra is, hogy elgondolkozzunk: a mi múltuk milyen volt, lehet-e rá építeni, vagy az a dolgunk, hogy egy biztos jövőt ígérő jelent építsünk fel? — vetette fel az igehirdető, és arra intett, hogy vállaljuk az új szövetséget Istennel. Az első szövetség, amit az ember megszegett, legyen tanulság! Az Istennel kötött szövetség ugyanolyan, mint a házasság: szeretetre, bizalomra és hűségre épül. Aki ezt a szövetséget betartja, annak az útja a biztos jövőbe vezet.

Az igehirdetést követően az egyházközség dalárdája énekelt, Budai Szabina mondott verset. A továbbiakban Domokos Sándor, Kolcs község polgármestere beszélt a falu múltjáról és jelenéről. Elmondta, hogy azt tapasztalja, a ma emberéből hiányzik az a közösségi szellem, ami a múltat jellemezte. Az első alkalommal megrendezett hazatérés napját egy csapat munkája előzte meg, amelynek tagjai nem csak eltervezték, de meg is valósították az elképzeléseiket. Domokos Sándor felsorolta azokat a konkrét változásokat, amelyek a települést jellemzik. A legszomorúbb megállapítás az, hogy a falu öregszik, egyre több az üres ház. A résztvevők a helyi néptáncosokkal az élükön vonultak a kultúrotthonba, ahol étel-ital várta őket. Verset mondott Bozsó Viktória, majd változatos műsort adott elő az Ifjú Galagonya néptáncegyüttes. A közönség hosszan tapsolta a fiatalokat, ugyanis bennük látják a jövőt, ők a dicső múlt és a jelen folytatói, akik ha nem is úgy, mint a régiek, de őrzik azt a szellemiséget, ami egykoron a vidéket jellemezte. Mihály Lehel lelkipásztor emléklapot adott át a találkozó legidősebb — a 96 éves Fóris Erzsébetnek — és a legfiatalabb — a két hónapos és egy hetes Tóth Noel Károlynak — résztvevőjének. Ebéd közben felcsendültek a szamoskrassói népdalok, amik a modern korban sem merülnek feledésbe.

Elek György