Külföldre szakadt, de hosszabb-rövidebb időre hazatért falubelieket köszöntöttek vasárnap Szilágypérben a községnappal egy időben megszervezett Hazatérés Napja alkalmából.

Az ünneplő gyülekezetet, a hazaérteteket, a holland vendégeket és az ötven évvel ezelőtt konfirmált périeket üdvözölte a rendhagyó vasárnapi istentiszteleten Szabó Sándor református lelkipásztor, aki vasárnap nem csak imára, hanem emlékezésre, főhajtásra és ünneplésre is invitálta a híveket a templomba. A tizenegy órakor kezdődött istentiszteleten külön padsorban kaptak helyet azok, akik ötven évvel ezelőtt konfirmáltak, őket a külföldre szakadt hazatérőkkel együtt kórusénekekkel és szavalatokkal köszöntötték az itthon maradottak az istentisztelet végeztével. Szabó Sándor a szószékről arról beszélt, hogy ez az időszak örömünnep Szilágypérben, mert a Hazatérés Napjának hírére sokan indultak el Isten őket otthon váró háza felé, mert megvolt bennük az Isten-sugallta indíttatás a hazatérésre és mert meghallották az itthoniak hívó szavát. Nem jelentett akadályt számukra a távolság, vagy a napi gondok, hanem elindultak haza. Mindig kedves és várt dolog a hazatérés, mondta még el Szabó, és ha a szülői házban már nincsenek is ott a hazatérő számára kedves lakók, mert abban már idegenek laknak, akkor még mindig ott a templom, amihez bármikor haza lehet térni, ahol imádkozni és emlékezni lehet.

A külföldről családjukhoz hazatérők mellett huszonnyolc olyan embert is vártak vasárnap a templomba, akik ötven éve tettek fogadalmat, hogy megőrzik hitüket. Közülük hatan már nem élnek. Rájuk, és a külföldre szakadtak közül már soha többé haza nem térőkre egy perces néma csenddel, felállva emlékeztek. Azok a fél évszázada konfirmáltak, akik el tudtak jönni a templomi ünnepségre, egy szál virágot és konfirmációs emléklapot vehettek át.

A hazatérők közül az a Béres Anna beszélt a gyülekezet előtt, aki huszonhat éve él Magyarországon. Ő megköszönte minden périnek, hogy olyan társai voltak neki az itthon töltött évek alatt, hogy mind a mai napig örömmel jön haza, és azt üzente beszédében a szilágypéri fiataloknak, hogy nem kevesebbek ők attól, mert ide születtek, nem kell palotába születnie valakinek ahhoz, hogy helyt tudjon állni az életben.

Princz Csaba