Brüsszeli látogatása óta már Victor Ponta miniszterelnök is egyetért azzal, hogy engedélyezzék Romániában is az azonos neműek házasságát. A szocialista értékrendtől ez ugyan nagyon távol áll, de az utóbbi tíz évben Európa-szerte keverednek a jobboldali és baloldali eszmék, mindkét oldalon a hatalom és a gazdasági élet irányításának a megszerzése a fontos. A miniszterelnök bizonyára tudja, hogy a házasság egy alapvető társadalmi intézmény, ami nem két egyén érzelmi kielégülése miatt fontos, hanem a szélesebb közösség javára működik. Hollywood filmjei népszerűsítették azt a mesét, hogy a házasságban „csak a szerelem számít”. A házasság, mint sok egyéb tevékenység, érzelmekkel jár, de nem bizonyos érzelmek jelenléte hozza létre. Ponta nem egy olyan egyéniség, akinek van erkölcsi alapja, hogy kiálljon bizonyos elvek mellett, mert akkor érvelnie kellene, az érveléseket pedig nehéz lenne mások doktori disszertációjából kiragadni, éppen ezért arra kényszerül, hogy hallgasson azokra a nyugat-európai politikusokra, akik számára valami miatt fontos az, hogy az EU minden országának az alaptörvényébe belekerüljön, hogy azonos neműek is házasodhatnak. Sokan sokféleképpen magyarázzák a homoszexualitást: a legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy ez egy betegség. Éppen ezért ezt úgy kellene kezelni, mint betegséget. Beteg embereket nem kellene engedni, hogy utcákon és tereken mutogassák magukat, hanem távol kellene tartani tőlük a gyerekeket, mert ha két férfi vagy két nő együtt él, az még nem olyan veszélyes, mintha azok gyerekeket is ebben a szellemben nevelnek. Számomra az a nagy kérdés, hogy kik szervezik az egyre gyakoribb meleg felvonulásokat, mert az tény, hogy nem a melegek. Ez abból is következik, hogy mindig azokban az országokban vonulnak fel a melegek, amelyekben éppen akkor tárgyalják a rájuk vonatkozó szabályozó törvényeket. Erről jut eszembe a vicc. Péter bácsi hetvenéves korában ki akar telepedni Tanganyikába. Megkérdezik tőle: miért? Így felelt: Hitler idejében üldözték a melegeket, a kommunizmus éveiben eltitkolták, a 21. század elején elviselték, most szabad. Én ugyan nem várom meg, amíg kötelező lesz!

Elek György