Bevallottan bosszantja Bekő Tamás nagykárolyi városmenedzsert, hogy politikai játszadozások részeként pingpongoznak az ország költségvetésével, nem üdvös, hogy a politikai viszály tárgya lett a büdzsé. Kiszámolta, hogy Nagykároly esetében mekkora kiesést jelent ez.

„Úgy tűnik, a két fél meg akarja mutatni, ki a legény a gáton… Persze mindkét fél azt állítja, hogy ő védi az ország érdekeit; én csak annyit tennék hozzá, hogy mi, az ország isszuk meg ennek a levét” — morfondírozott a városmenedzser. Persze — akkurátus mérnökember lévén — kiszámolta a konkrétumokat. A költségvetés-tervezet írott részében, amihez hozzáférhetünk, két olyan tétel létezik, ami „kézzelfogható”, hiszen a többi olyannyira eldugott, hogy még a rutinos szakember sem lát tisztán a visszaosztási ok-okozati összefüggés ködében. A konkrét adatok egyike a jövedelemadóról szól, azaz hogy a nagykárolyi közigazgatási egység területén begyűjtött jövedelemadóból eddig 43 százalék maradt helyben, a javaslat ezt 60 százalékra emelné. Ennek értelemszerűen örülnek a helyhatóságok. Ellenben annak már kevésbé tudnak örülni, hogy bizonyos szociális költségeket az önkormányzatokra hárítanának — ez Nagykároly esetében elsősorban a fogyatékkal élőket ápolók bérét, illetőleg a betegséggel élőknek járó illetményt jelenti. Ezt az összeget eddig 90 százalékban a központi költségvetésből fedezték (egész pontosan legtöbb 90 százalékát, ám rendszerint ki is fizették ezt a hányadot), és a fennmaradó 10 százalékot kellett hozzátenni a helyi költségvetésből. Az új törvény szerint ez úgy változna, hogy teljes egészében a helyhatóságok kell előteremtsék ezt az összeget.

Bekő Tamás városmenedzser szerint a tavalyi számokat figyelembe véve kijelenthető, hogy a jövedelemadóból maradó majd' 20 százaléknyi többletbevétel megközelítőleg 5 millió lejt jelent Nagykároly esetében, azonban ezt az összeget teljes egészében „felemészti” a többletfeladat. „Magyarán amit kapunk, azt fel kell használnunk amoda, azaz több pénzt nem kapunk, igaz, mínuszban sem vagyunk” — összegezte a hivatalnok. Hozzátette, hogy ez a megállapítás csak akkor lenne érvényes, ha a két rendelkezés egyszerre lépett volna érvénybe. A jelenleg hatályos rendelkezés értelmében a többletfeladatot már január elsejétől el kell lássa a helyhatóság, azonban a kilátásba helyezett plusz jövedelem csak akkor „érkezne”, maradna helyben, amikortól a költségvetés törvénye megjelenik a Hivatalos Közlönyben — egész pontosan a következő hónap elsejétől.

„Mi már három hónapja kell fizessük a fogyatékos személyek gondozóit, de az év első három hónapjára még mindig csak a 43 százalékot kapjuk meg” — mutatott rá az önkormányzati szakember a felemás helyzetre. Mint hozzátette: „Nagykároly esetében ez egy 1,2 millió lejes lyukat jelent”. Amennyiben nem jelenik meg a törvény márciusban, azaz nem hirdeti ki azt az államfő, akkor még áprilisban is csak a 43 százalék marad érvényben, azaz akkor már másfél millió lejre emelkedik a hiány.

Tovább értelmezve a történéseket két hónapnyi hiányért a kormány a ludas, hiszen későn készítette el a költségvetés tervezetét, egyért pedig az államelnök, aki nem írta azt alá. Amennyiben márciusban sem teszi, az további 300 ezer lejnyi mínuszt jelent a Szatmár megyei városnak. (Illetve értelemszerűen arányosan hasonlót minden egyes önkormányzati egységnek.)

Mindez az „ország érdekében...” — utal a városmenedzser a vezető politikum bevett szófordulatára. „Tapogatózunk itt a homályban, senki sem tud számolni semmit, eltelt három és fél hónap, semmiféle beruházáshoz nem merünk hozzákezdeni, mert jelenleg csak a saját jövedelmünket tudjuk megsaccolni, ami körülbelül 50 százaléka a teljes költségvetésnek” — fogalmazott. Mint hozzátette, így nehéz tervezni, előre gondolkodni. Szerinte ez egy tűrhetetlen állapot. „Nagyon örülnék, ha ennek két héten belül vége lenne” — mondta el. Emlékeztetett arra, hogy 2000-ben csak júliusban fogadták el az azévi költségvetést. Reményei szerint immár nem abba az irányba haladunk. „Nem szeretném, ha igaza lenne Erdei D. István parlamenti képviselőnek, aki ironikusan a parlamenti vita során azt mondta, hogy ő már csak abban reménykedik, hogy év végéig lesz költségvetésünk” — tette hozzá. Mint nyomatékosította, Nagykároly és vélhetően minden önkormányzat szemszögéből nézve tarthatatlan állapot a mostani, hiszen nem tudnak, nem tudhatnak semmit, egyik napról a másikra élnek a saját jövedelmeikből. „Nem korrekt, hogy politikai jellegű csatározásoknak legyünk az áldozatai” — summázta mondandóját Nagykároly városmenedzsere.

Megyeri Tamás Róbert