A találkozó végén több kolléga fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy örökítsük meg írásban ezt a felemelő eseményt. Megpróbálok eleget tenni a kéréseknek, és legyűrni az utóbbi években rajtam elhatalmasodott Parkinson-betegséget, és az alábbiakban kiragadok néhány fontos információt az 1961-ben végzett diákok (összesen 70) életéből.

Ismereteink szerint a mai napig 33-an már eltávoztak sorainkból. Szép számban folytatták tanulmányaikat, és felelősségteljes munkát vállaltak az egyetem befejezése után. Figyelemre méltó, hogy a nagykárolyi gimnázium végzettjei közül többen igen szerteágazó kapcsolatrendszert építettek ki a világ számos országában (Ausztria, Ausztrália, Belgium, Magyarország, Németország, Kanada, Szlovákia, Szlovénia, Svédország, Svájc, Olaszország, USA).

Tanáraink közül feltétlenül meg kell említeni a következőket: Birtalan Imre igazgató, Sróth Ödön osztályfőnök, Mille János osztályfőnök. Befejezésül a résztvevők névsora: Bölöni Éva, Csikós Gyula, Fülöp András, Kálmán Juliánna, Kiss László, Kreiter Éva, Nyíri Jenő, Ősz István, Pacz Árpád, Pécsi Ferenc, Sárközi Márta, Papp Árpád, Sábicz Ilona, Várady Hajnalka, Tempfli Ilona, Tóth Mária. Korábbi határozatunkhoz híven, ha a Jóisten megsegít, a jövőben is tartunk évente egy osztálytalálkozót.

Tisztelettel,
Pécsi Ferenc