Talán még soha nem voltak olyan sokan a majtényi síki Rákóczi-főhajtáson, mint szombaton — ahol nem csak a nagyságos fejedelemre, a Szatmári békekötés és a zászlós kopják földbe szúrásának 313. évfordulójára emlékeztek, de a teljesen megújult emlékművet és környékét is megáldották a ragyogó áprilisi napsütésben.

Az egybegyűlteket házigazdaként Kása Szabina Brigitta kismajtényi lelkipásztor köszöntötte, emlékeztetve: a kuruc szabadságharc a népek összefogása volt, s ugyanilyen értékes tenni akarás azon emberek összefogása is, akik a jövő számára felújították a Szatmári béke emlékművét. „Nagymajtényi síkon letörött a zászló,/
Rászállt tollászkodni egy fekete holló.' Most akadt olyan ember, aki ezt a letört zászlót felvette, emlékparkot hozott létre — legyen ez az összmagyarság olyan emlékhelye, ahová érdemes eljönni.” — fogalmazott köszöntőjében Végh Balázs Béla nyugalmazott egyetemi oktató. 
Majtény község polgármestere, David Gheorghe a nagylelkű támogatóknak — s elsősorban az „ötletgazda”  Mold Marius nagykárolyi vállalkozónak — mondott köszönetet, akik nem csak anyagilag, de emberi erőforrásokkal is hozzájárultak a felújítási – kialakítási munkához. 
„A többnemzetiségű Majtény község egy ékkővel gazdagodott az emlékpark révén” – summázta Pataki Csaba, a megyei tanács és az RMDSZ megyei szervezetének elnöke, köszönetet mondva Muzsnay Árpádnak, az EMKE Szatmár megyei elnökének is, aki 35 éven át volt főszervezője, és a szíve-lelke a majtényi megemlékezésnek. „Harcokban és győzelmekben bővelkedő történelmünk van, de a béke mindig az életet jelenti — sajnos az egykori Rákóczi-birtokok egy részén most sincs béke, és fogdossák, viszik kényszerbesorozásra a férfiakat …  A Szatmári béke pillanataira emlékezünk; arra a közel 12 ezer főből álló kuruc seregre, amely nem hajtott fejet a labancok előtt, nem tette le a fegyvert és zászlóikat sem adták át, mint a vereséget szenvedett behódolók teszik, hanem itt, a majtényi síkon leszúrta a földbe harci zászlaját 1711-ben, befejezve a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharcot. Mi az ők leszármazottai vagyunk —  idén felújított emlékmű és újonnan elkészült dombormű megerősíti azt a szellemiséget amelyben mi itt, Szatmár megyében hiszünk: békében élünk minden nemzetiséggel.” – hangsúlyozta. 
A nagyságos fejedelem gondolatainak megőrzését és követését emelte ki ünnepi beszédében Baracsi Endre, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye közgyűlésének alelnöke, hiszen azon három évszázad múltán is iránymutatóak: "Üzenem a jövőbeli gyermek nemzedéknek Magyarországon, hogy tiszteljék hazájukat és becsüljék, hogy ezen a földön élhetnek. Őrizzétek meg értékeit és emlékeit! Beszéljetek róla úgy, mintha kincs lenne!" — idézte Rákóczit.
Felszólalásában Dr. Horváth-Oszkó Miklós, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja, és Giurgiu-Kovács Mónika nagykárolyi polgármesterjelölt is a békekötés fontosságát, s a régió azt követő gazdasági stabilizálódását emelte ki — utóbbi pedig a szombati nap kapcsán úgy fogalmazott: „Ma minden okunk az ünneplésre, hiszen ez a történelmi emlékhely fontos megújuláson ment keresztül az utóbbi időben. Kemény és kitartó munkával dolgoztak ezen, komoly egyházi, vállalkozói és civil összefogásnak köszönhetően. Ez az együttműködés biztosítja azt, hogy az utánunk következő generációk is kilátogathatnak majd ide, hogy a helyszínen idézzék fel a magyarság történelmének ezt a kiemelten fontos mozzanatát.Köszönet illet mindenkit, aki valamivel is hozzájárult és szerepet vállalt ennek a történelmi emlékhelynek a felújításában.” A köszöntők sorát Mărginean Éva zárta, aki gróf Francesca Dürckheim (szül. gróf Károlyi), a Gróf Károlyi Sándor Alapítvány elnökének üzenetét tolmácsolta.
A bő kétórás megemlékezés ünnepi felszólalásai között Fényi István A nagymajtényi fegyverletétel című költeményét szavalta Varga Sándor, a Harag György Társulat színésze, hagyományosan a szatmárnémeti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, valamint a helyi iskola diákjai — akik szokás szerint saját készítésű, nemzeti színű tulipánokkal kedveskedtek a vendégeknek — is felléptek, szolgált a kismajtényi egyházi kórus, a börvelyi Gyöngyvirág Néptánccsoport pedig bukovinai és bonchidai táncokból álló összeállítással örvendeztette meg a jelenlévőket.
A főhajtás zárásaként Antku István római katolikus főesperes és Tolnay István református esperes áldotta meg az emlékművet, majd a megemlékezők, itthoni és magyarországi vendégek Martinovszky István tárogatószavára elhelyezhették az emlékezés koszorúit az obeliszknél, amely mellett a szatmárnémeti Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget. 

Szabó Kinga Mária 

Határtalanul rovatunk a Culture Plus Egyesülettel partnerségben a Nemzeti Együttműködési Alap-NEA támogatásával valósult meg. 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!