A Hám János Líceum munkaközösségének tagjai, 42 diák és 4 kísérő tanár utazása Józsa Nándor kollégánk szervezésében, a Teleki László Alapítvány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatásával valósult meg. De igazi lelket lelkes szlovákiai magyarok adtak neki, többek között Nagy Zsuzsanna tárlatvezető, szervező, akin érződik, hogy magyarsága a szívügye, munkája a hivatása. Az itteni találkozások legalább annyira élőek maradnak számunkra, mint a minduntalan előbukkanó történelmi múlt emlékei.

Az első megállónk a borsi Rákóczi-kastély, a fejedelem születési helye, ahol korszerű, interaktív kiállítást tekinthetünk meg széleskörű tárlatvezetéssel. Diákjaink gyermeki kíváncsisággal veszik birtokba a több érzékszervet is megmozgató tárlatot. Mint mindig, itt és most is fontos a finom ebéd, amit szintén vendéglátóink meghívásának  köszönhetünk.

Ezután a buszról nézelődve élvezzük a felvidéki, napsütötte tájat, miközben Tőketerebes felé haladunk. Itt nagyobb csoport gyűl össze: dabasiak, kárpátaljaiak, és mi, szatmári, partiumi magyarok. Szervezetten tekintjük meg a látnivalókat: a Dobó István és Sulyok Sára szerelmének emlékére berendezett szobákat, az Andrássy-kastélyt és a hozzá tartozó mauzóleumot. Mi, tanárok is sok újat tanulunk tárlatvezetőink előadásából. 

Viszonylag hamar hazaérkezünk, a saját bőrünkön érezzük: Felvidék közel van hozzánk. Hazáig kísér az elmaradhatatlan diákzsivaj,  nevetés, énekszó, tanári munkánk sava-borsa. Köszönet kollégáimnak és útitársaimnak, Józsa Nándor szervezőnek, Barkóczi Éva történelemtanárnőnek, Váradi Enikő társosztályfőnöknek és az anyagi hátteret megteremtőknek, valamint a XI. A és B osztály diakjainak. Utazásunk különleges, szép élmény marad számunkra. 

Heinrich Andrea