Az eredetileg tervezett, két évig tartó, a templom teljes egészét érintő restaurálási munkafolyamat tervezéskor előre számoltak azzal, hogy a hasonlóan régi épületek megbontásakor meglepetések is előkerülhetnek. „Már az előkészületi munkák során lehetett arra számítani, hogy előkerülnek előre nem látható problémák, különösen egy ilyen régi épületnél.. Ilyenek például azok az idők folyamán történt talajmozgás miatt megjelent repedések, amelyekkel a vakolat leverésekor szembesültek a kivitelező cég munkásai” – mesélte hírportálunknak Pakulár István lelkipásztor.
A tasnádi lelkész szerint a repedések pontos datálása szinte lehetetlen, de jó hír, hogy a szakemberek véleménye szerint technikailag megoldható a stabilizálásuk, javításuk. Az északi falon lévő, a vakolat eltávolításával előkerült, befalazott egykori ajtó körül adódnak gondok. Itt ugyan találtak teherkiváltást az ajtó fölött, de az áthidalás nem bizonyult elégségesnek, ugyanis a valamikor befalazott ajtót meg kell erősíteni, mert az alapozása, különösen a küszöb alatti rész további támogatásra szorul. Ezt úgy oldják majd meg, hogy az eredeti kőküszöb alá erősítést fognak önteni a fal külső és belső része felől egyaránt, így stabilizálják ezt a falrészt. Emellett több helyen pótolni kell a falakban kilazult kötőanyagot is, amely vagy kihullott, vagy a kora miatt már nem képes ellátni eredeti funkcióját, nem kötőképes, így új kötőanyagot kell befecskendezni az építőelemek közé. „A középkori vakolat már nem tart, de szerencsére megvan erre a megfelelő technológia, és jól lehet rögzíteni a tartóelemeket” – fogalmazott a lelkipásztor.