Tájainkon eddig a romániai, és bizonyos mértékben a magyarországi választások előtt néhány hónappal volt érezhető a kampányhangulat, az utóbbi években már-már választásoktól választásokig harsognak a nagy szavak, ugyanis a politikusok kezdik belátni, hogy késő a lovat a hegy lábánál abrakolni. Hogy mitől jó politikusnak lenni — azonkívül, hogy szolgálhatja az embereket, a közösséget, amelyik felhatalmazta, hogy képviselje az érdekeit —, nehéz lenne megmagyarázni, tény az, hogy egyre többen választják ezt az életformát. A politikában való részvétel nagy lehetőségeket kínál, és ami figyelemre méltó: ez az a „szakma”, amit bárki gyakorolhat. Bárki lehet választó és választható műveltségi cenzustól, pszichológiai alkalmasságtól, erkölcsiségtől függetlenül. Már csak emiatt is nevetséges az egész tartalmilag teljesen üres látszatdemokrácia. Bárki lehet politikus, hiszen úgyis mindent vezényszóra cselekszik, vezényszóra emeli a kezét, nem a választói érdekeket képviseli, hanem a hatalmi érdekeket. Eddig is megdöbbentünk, amikor láttuk, hogy kik jutnak be a román parlamentbe, kik lehetnek miniszterek, apróbb tisztségekről ne is beszéljünk, hogy évről évre mélyebbről és mélyebbről emelkednek fel és válnak különböző vezéralakok kiszolgálóivá olyan személyek, akik még kisebb tisztségek betöltésére is alkalmatlanok lennének. Látva mindezt sokan azt remélték, hogy az Európai Unió majd megoldást talál ezekre a problémákra, győzni fog a tehetség és a tudás. Mindenkit megdöbbentett viszont az a tény, ahogy az Európai Unió vezető politikusai viselkedtek és viselkednek a menekültválsággal kapcsolatosan. Egymást és önmagukat meghazudtolva tesznek olyan nyilatkozatokat, amelyeket még a megyei szinten, pártalapon kinevezett bábuktól sem fogadnánk el. Ha ilyen emberek irányítják az Európai Uniót, akkor miért döbbenünk meg azon, hogy a román politikai elit nagy része megérett a börtönítéletre? Amikor nem került be az EU alkotmányába a „keresztény” szó, már akkor tudhattuk, hogy ezt a közösséget nem a jó szándék, az egymást segíteni akarás, a közös cél irányítja, hanem a hatalmi érdekek.

Elek György