A kissé morcos időjárás ellenére szinte végeláthatatlanul gyülekeztek a felvonulók csütörtökön délután a székesegyház előtt, a Hám János római katolikus óvodából, a 9-es számú óvodából, a német líceum kisiskolásai, valamint a 6-os számú óvoda apróságai és kísérőik mellé nagyon sokan csatlakoztak — amin nem is lehet csodálkozni: egyrészt a lámpás felvonulásnak már több évtizedes hagyománya van Szatmárnémetiben, másrészt a két évnyi kényszerszünet után most még inkább úgy érezte mindenki, hogy részt akar venni az eseményen, ott akar lenni a felvonulók és adakozók között. Hiszen a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet, a Johann Ettinger Német Elméleti Líceummal és a Kálvária-templom német közössége által szervezett, látványos rendezvény nem öncélú, hanem karitatív: a lámpásokba való mécseseket a német líceum önkénteseitől vásárolták meg, az így az így összegyűjtött adományt pedig a Szatmári Egyházmegyei Caritas a Szent Hildegárda Házi Betegápoló Központ beteg idősei megsegítésére fordítják.

A mécseseknek pedig nagy keletje volt: a legkülönfélébb anyagokból — óvodában, iskolában, vagy otthon, a szülőkkel közösen — készített, különböző formájú, színű, díszítésű lámpások vagy éppen lampionok mindegyikébe kellett egy-egy apró fényforrás.  A látványos — és vidámságtól, gyermekzsivajtól, csilingelő nevetéstől hangos — menetet egy Szent Márton püspököt jelképező lovas vezette, a sokadalomban ott voltak a mezőfényi fúvószenekar tagjai, és dallamaik ritmusára vonult körbe a sokadalom a régi városközponton. 

A nagypark megkerülését követően a harmadik és negyedik osztályos gyerkőcök és kísérőik a Kálvária-templomhoz mentek, ahol Márton-napi énekeket énekeltek, és három nyelven imádkoztak, illetve Pakot Géza, a Kálvária templom közösségének plébánosa mesélt Szent Márton jó cselekedeteiről — a többi felvonuló pedig elindult hazafelé, s lámpásaikban vitték az apró fényeket szerte a városba.

Szabó Kinga Mária