Első ránézésre semminek tűnhet ez a hét év, de a tény, hogy egy nulláról induló, gyökerek nélküli kezdeményezés ilyen messzire jusson és kiteljesedjen, szinte példa nélküli. Ezerhez közelit a részt vevő sportoló lányok száma, közel harminc kézilabdaedző és testnevelőtanár egyengeti a lányok fejlődését több mint húsz partiumi településen, négy kis régióban: Szatmár, Károly, Érmellék és Szilágyság régiók adják a sportolóink zömét. A tömegsport, a tehetséggondozás és az elitképzés triásza adja azt a sportpiramist, amely képes kielégíteni a szakmai elvárásokat is. Az elején kitűzött célok megvalósulni látszanak. Változtatni nem igazán, míg javítani annál inkább kell a rendszeren a közeljövőben. Óriási segítség volt a Magyar Kézilabda-szövetség által nyújtott támogatás mind szakmai, mind erkölcsi téren. A Kárpát-medencei magyar kézilabdázás egységes megítélése, fejlesztése és kibontakoztatása miatt az utóbbi időben ez a támogatás az Együtt nővünk fel Alapítványon keresztül valósul meg, a Szatmár Sportjáért és Kultúrájáért Egyesület bázisán. 
Óriási érvágás volt a pandémia, mely lesújtott ránk is. Igyekeztünk kijönni ebből a helyzetből, amennyire csak lehetett, minél pozitívabban. Soha nem látott lelkesedéssel dolgoztak a kis sportolók, nagyon sok leleményes kolléga van a rendszerünkben. Így meg tudtuk oldani a „home office” edzéseket is. Amikor újra indultunk, igaz nagyon körültekintően, de az elsők között kezdtük meg az edzőterem-munkát is. Igaz nem mindenütt azonos intenzitással, de dolgoztunk keményen. Ami a legnagyobb érvágás volt a munkánkban, az a mérkőzések hiánya volt. Ezt próbáltuk ellensúlyozni a kézilabda tornamaratonnal. Hat hét alatt 21 kézilabdatornát tartottunk hét korosztályban, közel 1500 érmet osztottunk ki és több száz mérkőzést játszottunk le a lányok. Azt a lelkesedést és önfeledt boldogságot, ami visszaköszönt a pályán a kis sportoló lányaink által, azt nem lehet szavakban kifejezni. A lelátókon is kezdett a régi feeling is visszaköszönni, amint megjelenhettek a szülők is.
Összességében elértük a célt és úgy zártuk a 6-14 éves sportolóinkkal ezt a kézilabdamaratont, hogy mindenki igényét ki tudtuk elégíteni. A játékosok visszatértek a pályára, az edzők felmérhették, hogy hol tartanak szakmailag, mi, vezetők és koordinátorok pedig láttuk, hogy volt értelme az előkészítő munkának és a szervezésnek, egyszóval teljes siker lett. 
A koronát a maratonra az utolsó tornánk, a 13-14 éves korosztályos lányaink tették fel. Számukra egy színvonalas nemzetközi tornát rendeztünk Avasújvárosban. Azt megelőzően egy másfél napos válogatott összetartást biztosítottunk számukra. Molnár András nemzetközi mesteredző és szakmai koordinátorunk vezetésével, a kijelölt négy tréner, Rácz Barna, Heinrich Tamás, Rozsi Norbert és Lucaci Dénes irányításával közös edzéseket tartottunk, ahol az egyéni képzésektől, technikai gyakorlatokon át speciális taktikai elemeket is végre hajtottak a lányok, remekül. Kevés volt a közös felkészülési idő de, nagyon hasznos. Két partiumi válogatottat is kialakítottunk a jelenlévőkből, de mindenkinek a tudomására hoztuk: ahogy be lehetett kerülni, úgy ki is lehet onnan kerülni, és mindenki számára nyitva lesz az ajtó, aki tesz érte, hogy kiérdemelje a partiumi válogatott elismerést. 
Június 29–30-án bonyolítottuk le a tornát két, a magyar bajnokság elitjéhez tartozó korosztályos csapattal: Hajdúnánás és Mátészalka csapatai az északkelet-magyarországi régió legjobbjai. Nem tudhattuk mire lesz elég ez a rövid felkészülés, de tudtuk, hogy akarásban és küzdésben nem lesz hiány. 
A kor sajátosságainak és a tudásszintnek megfelelően magas szintű csaták zajlottak a pályán. Bravúros és színvonalas megoldások, küzdés és lendület jellemezte a torna meccseit. Mindannyiunk örömére a Partiumi A-válogatott tudta magabiztosan nyerni minden mérkőzését, Hajdúnánás lett a második, Mátészalka a harmadik és szoros mérkőzéseket játszva a Partiumi B-válogatott lett a negyedik. Legszebb álmainkban sem gondoltuk, hogy a lányok nagyon összeszedett és kemény védekezéssel valamint látványos támadójátékkal rukkolnak majd elő. De a legnagyobb erényük az volt, hogy teljes erőbedobással és ellentmondást nem tűrő akarattal játszottak egy csapatként. A torna gólkirálynője Oláh Lotti lett Hajdúnánásról 21 találattal, a legjobb kapus Lőrinc Lilla Mátészalkáról és a legjobb játékos Hada Tilla Hajdúnánásról. 
Ez úton is szeretném megköszönni Brém Árpád barátomnak a bíráskodásban nyújtott segítségét, valamint Nagy Flóriánnak, a torna főszervezőjének a munkáját. 
Nem volt elkeseredve senki, hogy nem volt partiumi egyéni díjazott, mert ezúttal egy csapatként voltak a legjobbak, és ez most fontosabb volt mindennél – amúgy is, mi „Mi csapatot építünk”. Tíz gólos előnynél is megküzdöttek a játékosaink minden labdáért és óriási lábmunkával, szívvel és lélekkel levédekezték az ellenfeleket. Gratulálok lányok, szép és felemelő volt az első partiumi utánpótlás válogatottaktól.
A korona jó helyre került, reméljük nem feledik a lányok soha, hogy övék ez a történelmi dicsőség. 
Összességében a kézilabdamaraton elérte célját minden tekintetben, és ez jó alapot teremtett arra, hogy nyáron kipihenve, újult erővel folytathassuk a megkezdett munkát.
Hajrá Partium!

Kiss Zoltán Sándor