A gyermekem egyik barátja az a kislány. El Niñónak becézem, mert (egyelőre) kevéssé tudok spanyolul, főként nem nőalakban ragozni. Kivételes képességű gyerek ő (is). Érzi az életet, bírja a helyes látás tudását.

Például a tanévkezdés kapcsán csak ő mer a közösségi felületen lévő ismerőseim közül bizakodó lenni. Egyaránt hasznos időtöltést, iskolai létet kíván a nebulóknak és az oktatóiknak. Még a pedellusokra is gondol, a takarítónőkre, a fűtőkre stb. Arra kéri őket, hogy hagyják maguk mögött a sok csalódást, a keserűségeket, szóval a mindennapok fájdalmait, és mint azon a bizonyos első napon, úgy menjenek ma be az Intézménybe (így, nagy kezdőbetűvel írja, pedig magyaráztam neki, hogy nem tulajdonnév, de nem figyel a szavaimra). Nos, ezúton is arra kéri a diákokat, ne foglalkozzanak azzal, hogy ma Szatmár megyében nincs elég magyar nyelvű tankönyv, és a tanárokat se ez érdekelje! Az átláthatatlan tanterv, a jelentéshegyek ostobaságára is éppen hogy az elengedhetetlen muszáj erejéig ügyeljenek! Ugyan mit számít az, hogy csapong a tanterv?! Ne azon aggódjanak, hogy ilyen és olyan jelentést is kell írni, meg onnan kell amazt letölteni! A többi, a megmaradó időben (szerinte még ilyen körülmények között is van olyan!) örüljenek az iskolának, óvják ezt a remek valamit!

Abban bízik, azt hiszi, hogy ha ezt leírom, lesz foganatja. Az az igazság, hogy nincs szívem visszautasítani. Kérem szépen, már csak az ő kedvéért is próbáljuk meg, tegyünk azért, hogy hasznosan teljen ez az új tanév!

 Megyeri Tamás Róbert