A Mircea Eliade iskola négy-négy fős pedagóguscsapatai látogattak Gyulára és Edelénybe, ahol olyan módszerekkel ismerkedtek, amelyek nyomán egyrészt csökkenthető a végzettség nélküli iskolaelhagyás, másrészt szó szerint játszva lehet tanulni a matematikát.

Nyár közepén startolt a Tematikus együttműködés erősítése a köznevelés és felsőoktatás terén a Kárpát-medence szomszédos országaival elnevezésű projekt, amelynek fő célja, hogy egyrészt a határ menti és a Kárpát-medencei térségben a köznevelés és felsőoktatás területén tudástranszferen, jó gyakorlatok megosztásán, együttműködések erősítésén keresztül járuljon hozzá a térség fejlesztéséhez, másrészt a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásához. Részcéljai között pedig olyan kiemelten fontos irányvonalak szerepelnek, mint például a magyar nyelvű szakmai tudás gyarapodásának elősegítése a szakemberek, szervezetek, intézmények határon átnyúló együttműködése, tapasztalatcseréje és a szakmai hálózatok erősítése által, különösen a végzettség nélküli iskolaelhagyás csökkentése, az egész életen át tartó tanulásban való részvétel erősítése, illetve a pályaorientáció és pályakövetés fejlesztése érdekében, hogy a köznevelésből/felsőoktatásból kilépő fiatalok a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő ismeretekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek, s ezáltal kenyérkeresőkké válhassanak. A nagy volumenű projekt egri nyitókonferenciáján részt vett Gyökös Ferenc, a szatmárnémeti Mircea Eliade Általános Iskola aligazgatója is, és jóformán még véget sem ért a konferencia, amikor megfogalmazódott a gondolat: ebben a projektben helye van a megyeközpont egyik legnagyobb létszámú iskolájának, pontosabban pedagógusainak is, hiszen az iskolaelhagyással, a továbbtanulás elhanyagolásával ők is szembesülnek. Mivel mind az iskola vezetősége, mind a pedagógusok nagyon nyitottak és fogékonyak minden újra (oktatási módszerektől nevelés-hozzáállásig), a projektben való részvétel nem ütközött nehézségekbe, s nemrég két pedagóguscsapat is elindult Magyarországra. Sălăgean Mariana igazgatónő, Gyökös Ferenc aligazgató, Miskolczy Noémi és Román Melinda Gyulán, a Szociális Centrum Harruckern János Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiumában vettek részt a gyakorlati bemutatókon, tréningen és szakmai műhelymunkában, alapos betekintést nyerve abba a komplex HÍD-programba, amelynek középpontjában a nehéz helyzetű, 16–24 év közötti fiatalok állnak — pontosabban azok a lehetőségek, amelyek nyomán ne nyűgöt jelentsenek a társadalom számára, hanem aktív, dolgozó tagjaivá váljanak. Mint a pedagógusok beszámolójukban kifejtették, az ott tapasztalt gyakorlatok rugalmasan alkalmazhatók, szükség és igény szerint adott csoportra szabhatók, ráadásul biztosítják a tanulók motivációját és a színes tanóravezetést.

Lego játék és a matek

Nagy Katalin, Mátyás Beáta, Kováts Éva és Gábrus Andrea az észak-magyarországi Edelénybe, pontosabban a Szent Miklós Görögkatolikus Kéttannyelvű Általános Iskolába érkezett szakmai programra és a jó gyakorlatok megszemlélésére. Mint fogalmaztak, rengeteg relatív egyszerű, de nagyon jó ötletet láttak, amelyeket itthon is meg lehet valósítani (például a szünetekbeli rohangálást, tolakodást, lökdösődést igencsak csökkentik a folyósokon elhelyezett akváriumok, a sérült/fogyatékos gyermekekre való odafigyelést pedig azzal is érzékenyítik, hogy a diákok egy-egy tanóra erejéig kerekesszékbe ülnek, s úgy élik meg a lehetőségeket és korlátokat). Ám mindezen egyszerű, de nagyszerű nevelési példák mellett az edelényi iskola az a tanintézmény, ahol a jól ismert Lego-kockát hívják segítségül, hogy a számtant kézzelfoghatóvá tehessék, a diákokat pedig játékosan vezethessék be a matematika varázslatos, de nem könnyű világába. „A kis elemisták igénylik még a játékot, a Lego pedig az a játék, ami egyrészt fejleszti a rendszerező- és koncentrációs képességüket, másrészt játékos formában tanulják meg a szorzást, osztást, az úgynevezett szöveges feladatok is sokkal könnyebben értelmezhetők legókkal, s egyre elgondolkodtatóbb feladatokat oldanak meg a gyermekek, miközben „csak játszanak”. E „játék” folyamán észrevétlenül tanulnak meg párban, illetve csoportban dolgozni, véleményt alkotni, érvelni, reálisan értékelni, nem utolsósorban pedig kialakul az igényük a munkafolyamat megtervezésére. A nagyobbacskák már robottal tanulnak, amellyel már harmadik-negyedik osztályos korban lerakhatók a robotika, a programozás alapjai” — meséli Mátyás Beáta, hangsúlyozva azt is: kollégáival eldöntötték, hogy pályázat útján ők is be akarnak szerezni legalább egy ilyen Lego-szettet, és bevezetni azt a tanításba, de gondolkodnak azon, hogy nemcsak a matematika, de a román nyelv tanulásába is bevezetnék.

Szabó Kinga Mária