A részvételi költségvetés bevezetését célzó, Szatmárnémeti mi vagyunk! elnevezésű kezdeményezésről és annak gyakorlati kivitelezhetőségéről faggattuk a városmenedzsert — annál is inkább, mivel az önkormányzat online kérdőíve is valamiképp hasonló célt szolgál.

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szatmári szervezete pár nappal ezelőtt iktatta a polgármesteri hivatalban azt a kezdeményezést, amelynek célja, hogy Szatmárnémetiben is vezessék be a részvételi költségvetést, és a város 2020-as beruházási költségvetésének 5%-át különítsék el a lakosság által javasolt projektek megvalósítására. Ezzel pedig a megyeközpont nem csak egy olyan útra lépne, amelyen már hosszú évek-évtizedek óta járnak európai nagyvárosok, és sikeresen indult el rajta Kolozsvár, Nagyvárad vagy épp Székelyudvarhely is, de egyfajta hasznos „iskolaként” szolgálna a lakosság, a társadalom és a civil felelősségvállalás számára is.

A Szatmárnémeti mi vagyunk! elnevezésű kezdeményezésről és annak gyakorlati kivitelezhetőségéről kérdeztük Maskulik Csaba városmenedzsert. „Az ország több nagyvárosában is létezik és működik részvételi költségvetés, hiszen minden olyan lehetőség, fórum, mód hasznos, ahol/amellyel a lakosságot be lehet vonni a döntéshozatalba — a hatékony és reális igényeknek megfelelő várostervezés arról szól, hogy a település közössége is elmondja az igényeit. És bár tény, hogy a részvételi költségvetés számos előnnyel jár (kezdve például a közszolgáltatások javulását a közösségi igények közvetlen meghatározásával, a köztisztviselők felelősségérzetének növekedésén és a közigazgatás átláthatóságának javításán át olyan fórumok létrejöttéig, ahol a helyi közösség tagjai találkozhatnak, megvitathatnak kérdéseket, és közös döntéseket hozhatnak), arról sem szabad megfeledkezni: a részvételi költségvetés nem általános gyógyír a közösségek gondjaira. De hangsúlyozom, egy sok helyen már bizonyítottan jól működő dolog, illetve Szatmárnémetiben jó kezdeményezés, amitől nem zárkózunk el. Természetesen az alkalmazásáig vannak még feladatok — Kolozsvárt például csaknem hét éve tették meg az első lépéseket a részvételi költségvetés felé —, hiszen bár ismertek azok az általános érvényű témakörök, (járdák, zöldövezetek, közlekedés és közlekedésbiztonság, közterek világítása, bútorzata, oktatás és kultúra, „intelligens város” projektek, épületfestések), amelyekben a lakosság ötleteket/projekteket fogalmazhat majd meg, de ki kell dolgozni egy konkrét szabályzatot a projektírással kapcsolatban, s nem mellesleg a projekteknek nagyon is reális pénzügyi tartalommal is rendelkezniük kell, létre kell hozni az elbíráló bizottságot, amelynek tagjai ugye az önkormányzat szakemberei is kell legyenek, el kell készíteni azt az internetes platformot, amelyre a lakosok feltölthetik majd javaslataikat a városfejlesztéssel kapcsolatosan” — sorolja a városmenedzser. Hangsúlyozza: a lakosságban tudatosítani kell azt is, hogy az elképzelések/projektek ne csak egy szűk réteg igényét fogalmazzák meg, fedjék le, hanem minél több emberét. „A problémákat általánosságban elég jól ismeri a városvezetés — ha nem is olyan alapos részletességgel, mint valamelyik városrész, lakótelep lakói —, és a lassan már két éve kitalált, alkalmazott online kérdőívezésnek is épp az a fő célja, hogy a szatmáriakat is minél aktívabban bevonjuk Szatmárnémeti fejlesztésébe, amennyire lehet, bele is illesszük az igényeiket a következő évi költségvetésbe, megvalósítsuk azokat. A részvételi költségvetés egyik legnagyobb és gyakorlati (jogi) problémáját én most per pillanat abban látom, hogy hogyan tudnám elkülöníteni a pénzt (a beruházási költségvetés 5%-át) azokra a lakossági projektekre, amelyek valamilyen formában már benne vannak a fejlesztési listában. Példaként a zöldövezetek felújítását/kialakítását, játszóterek-szabadtéri játszóhelyek kialakítását említeném, hiszen ez minden évben az egyik prioritása az önkormányzatnak, és szerepel is a tételek között. És persze vannak olyan területek, ahol az igények és a mi elképzeléseink/már megindított beruházásaink fedik vagy éppen keresztezik egymást — példaként a járdafelújítást tudom említeni, amit 2017-ben kezdtünk el, a várost körzetekre bontva, módszeresen haladva, hiszen nem lehet egy nagyobb utcát felújítani a stadion környékén, aztán bakugrásokkal a Tisztviselőtelepen egy másikat, majd a harmadikat az ócskasor mellett, de sokan épp amiatt ágáltak, hogy első körben miért nem a nagyobb utcáknak vagy leginkább tönkrement járdáknak kezdtünk neki. És persze sor kerül majd kocogóutak kialakítására is — de csak miután a város minden utcája és járdája rendbe lesz téve, és a gyalogosok, babakocsis kismamák, mozgássérültek biztonságosan tudnak haladni” — nyomatékosítja. Nem hallgatja el azt sem: a részvételi költségvetés egyfajta „előszeleként”, lakossági kezdeményezés nyomán valósult meg a 17-es lakónegyedben a gördeszkapark is, amelynek apróbb simításait az időjárás függvényében hamarosan elvégzik, és rövidesen átadják a deszkázóknak.