Pénteken a Hit és gyógyítás előadás-sorozatán Sipos Miklós a betegségek elfogadásáról, dr. Băculescu Ágnes pedig az öregkor szépségeiről tartott előadást, amit a résztvevők megvitattak.

A rendezvény két házigazdája, dr. Vass Zoltán és dr. Tallián Ferenc, a Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökei köszöntötték a résztvevőket. Sipos Miklós házigazda lelkipásztor előadásában bibliai történetekkel és bibliai személyiségek sorsának felelevenítésével beszélt a betegségről. „Én vagyok az Úr, a te gyógyítód” vagy „Én vagyok az Úr, aki meggyógyít téged” — hangzik Isten üzenete. Ha ez nincs ott a mi szívünkben és a mi lelkünkben meggyőződésként, akár hitvallásként, akkor felesleges beszélni a gyógyulásról, a gyógyításról. A teremtés rendjében, Isten teremtő akaratában nincs ott a betegség. Az később jelenik meg valaminek a következményeként, az Isten ellen való lázadás, a bűn következményeként. A betegség mindenki életében jelen van. Abba, hogy a körülöttünk lévők betegek, valahogy még belenyugszunk, a gond akkor van, amikor mi is betegek leszünk. Ha az Ószövetség történeteit figyeljük, abban az időben ritkán esik szó betegségekről. A leggyakoribb betegség a meddőség volt. A Bibliában a betegség a hitnek a próbája. Van-e elég kitartása, vajon ott keresi-e az ember a gyógyulást, ahol az van? Sipos Miklós több bibliai példát hozott fel arra, hogy akik a Teremtőtől várták a gyógyulást, azok megkapták azt. Mi történik akkor, ha meggyógyulunk? Az életünk úgyis véges. Rá kell döbbenni, hogy nem mindig a gyógyulásra van nekünk szükségünk, hanem az örök életre — mutatott rá a lelkipásztor.

Băculescu Ágnes pszichiáter mondhatni használati utasítást adott az öregkor kezeléséhez. Bizonyára észrevettük, hogy sok időskorú ember fiatalosnak néz ki — vetette fel a doktornő. A hitrendszer meghatározza az ember gondolkodásmódját. Azok, akik pozitívan látják, úgy is élik meg. Azoknál, akik félelmes alapon élik meg az életüket, megjelennek a szorongásos tünetek. A negatív érzés, a szorongás hat a gondolatvilágunkra és az egész életünkre. Nagyon fontos, hogy ne az elmúlásra, hanem az életre összpontosítsunk, mert tudjuk, hogy amire figyelünk, az gyarapodik. Az öregedés egy természetes folyamat, a vele járó változások természetesek. Ezeket a változásokat nem lehet eltüntetni, de el lehet fogadni, meg kell élni minden pillanatot. Az elfogadás művészete az, hogy mindenben csak a jót keressük, és változtassunk azon, amin lehet. Minden ember életében vannak nehéz pillanatok, de előnyösebb mindig a dolgok jó oldalát nézni. A doktornő felsorolt néhány pozitívumot az öregedés időszakából. Például azt, hogy kitágul az idő, minden lassabban zajlik, mindenre több idő marad. Idősebb korban bölcsebbé válunk, nagyobb tapasztalattal rendelkezünk. A fiatal is lehet tapasztalt, ha tanul mások hibájából. Idősebb korban nagyobb a türelem, jobban odafigyelünk dolgokra. Nagy öröm, amikor az ember meg tudja adni az unokáinak azt, amit a gyerekeinek nem tudott. Az ember egy idő után megtanulja, hogy egyszerűbben is meg lehet oldani bizonyos dolgokat, nincs szükség annyi fölösleges kiadásra. Több idő marad a lelki életre. Egy óriási belső lelki szabadságot ad az ember számára, egy olyan lelki szabadságot, ami megnyugvást ad és segít abban, hogy jobban odafigyeljünk azokra a dolgokra, amelyeket elmulasztottunk a nagy rohanásban. Idősebb korban az ember szelektívebben bánik az információkkal. Csak azokat az információkat kell megtartani, amelyek boldoggá tesznek bennünket. Fontos, hogy többet foglalkozzunk önmagunkkal, jobban odafigyeljünk a vágyainkra. Meg kell találni mindenben a jót — ajánlotta a pszichiáter.

Elek György