A városért végzett munkájukért hárman vehették át a nagykárolyi önkormányzat és a városi tanács által megszavazott Pro Urbe-díjakat pénteken. Aurel Donca, dr. Szilágyi Dénes, valamint Dorel Oprea voltak az idei díjazottak, akiknek Kovács Jenő polgármester adta át az elismerést.

Péntek délután a Nagykárolyi Városi Színházban megtartott ünnepség keretében adták át az idei Pro Urbe-díjakat. Nagykároly önkormányzata és Nagykároly Helyi Tanácsának jóváhagyásával ebben az évben hárman részesültek a rangos elismerésben: Aurel Donca, Dorel Oprea és dr. Szilágyi Dénes.

Aurel Donca és Dorel Oprea azért vehette át ezt a díjat, mert munkásságukkal sokat tettek a közösség fejlődéséért, áldozatos munkájuk, lelkiismeretességük nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismerést szerzett Nagykárolynak. A harmadik díjazott dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka korábbi polgármestere, aki azért vehette át ezt a kitüntetést, mert kezdeményezője volt a két város közötti testvérvárosi kapcsolat létrejöttének.

Nagykároly polgármestere, Kovács Jenő köszöntőjében rámutatott, hogy a helyi önkormányzat ezzel a díjazással sokéves mulasztást pótolt, hiszen sok olyan személy is megérdemelte volna már ezt a kitüntetést, akik elkötelezettségükkel, munkásságukkal, lokálpatriotizmusukkal, személyiségükkel méltók lettek volna rá. Mint mondta, mindhárom díjazottat személyesen és jól ismeri, és nagyon megtisztelőnek érzi, hogy átadhatja nekik ezt az elismerést.

Miután átvették a Pro Urbe-díjat, illetve az oklevelet, mindhárom díjazott meghatottam mondott köszönetet. Aurel Donca arról beszélt, hogy az elmúlt évek során mindig arra törekedett, hogy tehetségét a közösség hasznára fordítsa. Igyekezett megőrizni gyökereit, soha nem feledve, honnan származik.

Dr. Szilágyi Dénes, Mátészalka korábbi polgármestere meghatottan vette át az elismerést. Elcsukló hangon mondott köszönetet a kitüntetésért, amelyre — mint mondta — egyáltalán nem számított. Családja erről a vidékről származik, s ahányszor már eltávozott szüleire gondol, mindig meghatódik, mondta a díjazott.

Szeret erre a vidékre jönni, mert itt értik a viccet is.

„Sok helyen jártam a világban, sok olyan helyen, ahol megértettük ugyan egymás nyelvét, de nem mindenütt értik a viccet, ahogy mondani szokás. Nagykárolyban és környékén olyan emberek élnek, akikkel értjük egymás viccét. Amikor az alkalom adódott, hogy kapcsolatba lépjünk Nagykároly városával, nagyon szívesen vállaltam. Ez részben származásom miatt is történt, részben pedig azért, mert itt velünk azonosan gondolkodnak az emberek, és ez nagyon jó dolog. Mostani látogatásom alkalmával volt lehetőségem körülnézni, és azt tudom mondani, hogy meg van fiatalodva ez a város. Azon gondolkodtam, hogy milyen erők munkálkodnak itt, ha erre képesek voltak?! Nagyon sok szép dolgot láttam ma, és tervezem, hogy később is átjövök, hogy alaposabban körülnézzek, mert még nem láttam mindent. Örülök, hogy a sors kegye folytán a város irányítása olyan emberek kezébe került, akik elsősorban a közért tevékenykednek, és olyan dolgokat hajtanak végre, amiknek a jövő szempontjából még jelentőségük lesz. Az élet elmúlik, minket elfelejtenek, de amit alkottunk, az hatással lesz a jövőre is. Büszke vagyok arra, hogy olyan barátaim vannak itt, akik ezért dolgoznak, mert nem mindenütt van ez így. Én azt kívánom, hogy mindig legyenek emberek, akik segítik ezt a munkát, legyenek polgárok, akiknek fontos városuk boldogulása. Jó egészséget kívánok mindenkinek!” — mondta Mátészalka korábbi polgármestere.

A díjazottak sorában Dorel Oprea következett, aki amellett, hogy igencsak meghatódott a kapott kitüntetés miatt, beszédében azon véleményének is hangot adott, hogy sok nagykárolyi lenne még méltó erre a díjra, s reméli, meg is kapják majd azt a későbbiekben.

Az ünnepi alkalmon Bogdan Georgescu, a Nagykárolyi Kulturális és Sportigazgatóság vezetője, valamint Szolomájer Tímea, a Nagykárolyi Művelődési Központ referense látta el a konferanszié feladatát.

A gálaműsor végén a Carmina Renascentia régizene-együttes műsorát hallgathatták meg a jelenlévők, majd a Nagykárolyi Művelődési Központban állófogadáson látták vendégül a meghívottakat.

A díjazottak laudációja

„Aurel Donca egyszerű parasztcsalád fiaként született 1946-ban a Terem községhez tartozó Érendréden. Származására a mai napig büszke, hiszen ezen kicsi falu keretein belül szívta magába a haza, a hagyományok és a festészet iránti szeretetét, amelyek későbbi tanári és képzőművészi pályájának melegágyaként szolgáltak.

Tanári pályafutását Borsabányán kezdte, de idővel visszatért szülőhelye szomszédságába, Nagykárolyba. Az egykori Pionírház (jelenleg Tanulók Háza) vezetése során is több nemzedéknek adta át a történelem tiszteletének fontosságát és a képzőművészeti látásmódját. Diákjainak munkái több ízben kerültek kiállításra Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Zilahon, a Bukaresti Nemzeti Történelmi Múzeumban, valamint külföldön is, és közülük többen a képzőművészeti pályát választották felnőttkorukban.

Nyolc saját kiállítással is büszkélkedhet, valamint szerető családdal, az unokái soraiban öröklődött tehetsége és a képzőművészet szeretete.

És végül, de nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani, hogy mindig azonnal és lelkesen válaszol a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal, valamint a művelődési központ felkérésére, és kiemelni, hogy városunk megyei jogúvá válása alkalmából kiadott plakett, valamint a nagykárolyi grófi kastély és a Román Katona Emlékművének stilizált képe a jelenlegi városcímeren az ő keze munkáját dicséri.”

„Oprea Dorel Petru 1951-ben látta meg a napvilágot a Szilágy megyei Felsőszéken. Az temesvári Traian Vuia Műszaki Egyetem elvégzése a kezdete volt annak a képzési folyamatnak, amely lehetővé tette számára, hogy számos európai uniós finanszírozású pályázatban vegyen részt, feleljen a városi önkormányzat által támogatott főbb pályázatok kivitelezéséért, a fontosabb épületek rehabilitációs munkálataiért, valamint a városi infrastruktúra modernizálásáért.

Nyugdíjas éveinek beköszöntéig több funkciót töltött be, úgymint Nagykároly alpolgármestere, a városi vízművek (Apaserv) elnöke, valamint a Nagykárolyi Polgármesteri Hivatal műszaki igazgatója. Munkaköreinek fő célkitűzése a lakosok életminőségének javítása volt.

A városunk hírnevét öregbítő, áldozatos munkája mellett ezúton szeretné a város megköszönni széles körű műveltségéből fakadó munkaszellemét, optimista világlátását, amellyel pozitív munkalégkört teremtett.”

„Dr. Szilágyi Dénes Mátészalkán született, s jelenleg, ha nyugdíjasként is, de elkötelezett polgára szülővárosának. Hogy ezért érdemben tehessen is, 1990-ben betöltötte Mátészalka polgármesteri tisztségét, s tizenkét évig ténykedett ebben a munkakörben. Mandátumai alatt a város jelentős kereskedelmi és szociális fejlődésen ment keresztül, amely a dr. Szilágyi Dénes által hozott, rendszerváltási utáni új lendületnek köszönhető. 2002 és 2009 között a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tanács alelnöki tisztségét töltötte be, hogy ezzel is előmozdítsa Mátészalka, valamint az egész térség gazdasági és kulturális presztízsének növekedését. Ezen ténykedéséért 2009-ben elnyerte Mátészalka díszpolgári címét.

Példaértékű hozzájárulása volt a kistérségi fejlesztésekhez a határon innen is, hiszen ő kezdeményezte Nagykárollyal a testvérvárosi kapcsolatot, amely azóta is hatással van mindkét város infrastrukturális, kulturális és sportéletére is.

A testvérvárosi kapcsolat lehetővé tette mindkét város elöljárói számára, hogy számos találkozót szervezzenek különböző fejlesztési területeken, úgymint sport, kultúra, gazdaság, pénzügy, szociális és adminisztratív területek. Ezeken túl számos nagykárolyi küldöttség látogatott el Mátészalkára, mely alkalmakkor gyümölcsöző együttműködési kapcsolatok épülhettek ki. Ezen kapcsolatok haszonélvezője mindkét város fiatal közössége, akik ennek köszönhetően kölcsönös szervezésű versenyeken, fesztiválokon, táborokban vehettek részt.

Nyitottságának és haladó szellemének köszönhetően az általa kezdeményezett kétoldalú együttműködések során dr. Szilágyi Dénes nagyban hozzájárult a két város polgárai közötti kapcsolatok fejlesztéséhez, a román és magyar hagyományok megőrzéséhez és népszerűsítéséhez, a két nép egymáshoz való közeledéséhez, nagy hangsúlyt fektetve a kölcsönös tiszteletre, az egyéni és közösségi értékek jelentőségére.”