Az indián kultúrával ismerkedtek a gyerekek az Aranykapu Kulturális Egyesület által szervezett kézműves napközis táborban, meséltek, játszottak, és kézügyességüket fejleszthették az alkotó munka során.

Az Aranykapu Kulturális Egyesület elsősorban a magyar hagyományokat szeretné megismertetni a gyerekekkel. Saját értékeink tudatosításában pedig segítséget nyújthat az észak-amerikai indiánok kultúrájának megismerése, amelynek világa sok szempontból közel áll a magyarság egykori életformájához, (nomád életmód, hiedelemvilág, íjfeszítő vadászat, természettisztelet, stb.), mondta el Takács Andrea szervező. Szeptember 4.-6. között az egyesület által szervezett Indián napok keretében kicsi indiánokká válhattak a gyerekek. Az első nap reggelén az Aranykapu Fonó-Ház udvarán körbe helyezett szalmabálákon foglaltak helyet, és figyelmesen hallgatták a felnőttek elbeszéléseit az indiánokról, miközben mindenikük elmondhatta, miket hallott, olvasott korábban ezen érdekes életmódú törzsekről. Szerencsére jó idő volt, így a legtöbb tevékenységet a szabad ég alatt végezhették, vagy az udvaron felállított nádfedelek alatt, amelyek jól védtek a napsütéstől, vagy a szemerkélő esőtől. Vászonból indián ruhát szabtak maguknak, amelyre zsírkrétával rajzolták fel a korábban megismert indián jelképeket. Bőrből tarsolyt is varrtak, amelyre a navaho indiánok gyógyító mandaláját rajzolták fel. Sályi Panna mesélt annak jelentéséről. Kukoricalisztből egyszerű indián lepényt gyúrtak, amelyet aztán a felforrósított vaslapon sütöttek meg a felnőttek.

Kézműves foglalkozások

A gyerekek lelkesen tették próbára kézügyességüket Nezezon Enikő és Takács Andrea vezetésével, de néhány szülő is bekapcsolódott az érdekes tevékenységekbe. A kicsik egyszerűbb, a nagyobbak már testhez állóbb feladatokat kaptak az indiánok által használt eszközök elkészítésekor. A ruha megkötéséhez övet készítettek bőrből, vagy körmönfont zsinórból, színes gyöngyökből pedig fejpántot szőttek, melybe tollakat is tűztek. Vesszőből, kagylókból, agyaggolyókból csörgőket készítettek. Azzal kísérték a dobszót este a tábortűz körül, amelyet pattintott szikrával sikerült meggyújtani. Doboltak, énekeltek és a közös játék során mindenki elképzelte a saját totemállatát, szarvast, medvét, egérkét, melynek jó tulajdonságai megsegítik őket. Később agyagból meg is gyúrták az állatkát, hogy majd a bőrtarsolyukban elrejtsék. Az alkotó munkák közötti szünetekben indián meséket hallgattak meg, és jutott idő indiános játékokra is, amikor jól kiszaladgálhatták magukat, a bőrből készült labdát seprűnyelekkel kergette a két csapat, hogy a kapuba betaláljanak.

 Pándi Annamária