Azon tűnődöm, meddig lesz még igaz az a mondás, hogy minden csoda három napig tart. Amikor Romániában az 1990-es években az emberek elkezdtek az utcára vonulni, sokan megjegyezték: végre az emberek elkezdtek foglalkozni a politikával, az utcára mennek, demonstrálnak, remény mutatkozik arra, hogy a politikától való több évtizedes — vagy évszázados — távolságtartás oldódik, és egy, a fejlett demokráciákban természetes részvételi demokrácia alakul ki Romániában is. Sajnos már a '90-es évek elején azt tapasztaltuk, hogy ezeknek az embereknek a nagyobb része nem magától megy, hanem a régi rendszerben alkalmazott vezényszóra. Így volt a marosvásárhelyi eseményeken, így volt a bányászjáráson, és így volt ez az elmúlt szombaton is. Mindez olyan tanulság, amit nem szabad elfelejteni, és a továbbiakban nem szabad figyelmen kívül hagyni. Feltehetem a kérdést: akkor mégis mi várható, hogyan szólhat bele sorsának alakulásába a választópolgár? Jelenleg Románia nemcsak következmények nélküli ország, hanem tervek, programok nélküli ország is. Mindenki akarja az igazságügyi reformot, de mindenki a maga igazát próbálja törvényerőre emelni, és igyekszik letaposni mások igazát. A szombaton megtartott tüntetés eredményei még nem látszanak, de következmények nélkül maradhat-e az, hogy Liviu Dragnea korruptaknak nevezte a bírókat? Dragnea harsogja a maga igazát, a bírák pedig a sajátjukat. Ki dönti el, hogy melyik az egy igazság? Ki fog felelni azért, mert hamis igazságot gyakorolt? Dragnea úgy-ahogy látszólagos tömeget állított maga mögé, akkor is, ha sokan közülük azt se tudták, miért vannak ott. Ha Klaus Iohannis államfő leváltja Laura Codruţa Kövesit, a DNA főügyészét, Dragnea eléri a célját, ha viszont nem váltja le, és a parlament felfüggeszti Iohannist, kiállnak-e a román himnusz felcsendülésekor a kezét a szívére tevő szász mellett azok a románok, akik nem kérnek Dragnea önkényuralmából? De kiállnak-e Iohannis mellett azok a magyarok, akik az elnökválasztáson rá szavaztak, abban a reményben, hogy végre érvényesülni fognak a kisebbségi jogok? „Mert az igazság elfordul attól, aki igazságtalan módon igyekszik hozzá; mert a jogot csak joggal, az üdvösséget alázattal lehet megszerezni. … az ember, miközben az igazságot hajszolja: el is adósodik” — olvassuk Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámájában. Az igazságkeresés módja nem sokat változott Kolhaas Mihály óta. Az ő igazságért vívott harca nem volt következmény nélküli. Visszakapott mindent, amit elvettek tőle, de életével fizetett az igazságkereséskor elkövetett tetteiért. A mai Romániában az igazságért folyó harcban győzhet Dragnea, győzhet Iohannis, győzhet Kövesi is. Egyik győzelme sem garancia arra, hogy Románia állampolgárai nyugodtabban élhetnek majd, ha ennek a játszmának nem lesznek meg a következményei, ha ez is egy három napig tartó csoda lesz.