A tizenharmadik megyei borversenyen a fehér-, a vörös- és a rozé borok kategóriájában is kiosztották a nagyarany díjat Leiher Gézának, a Weignut Brutler/Lieb vegyes borának és a Cristian Năstasénak. A versenyre százkét bormintával neveztek be a borászok.

Tizenharmadik alkalommal szervezték meg a Szatmár Megyei Borok Versenyét. Az utóbbi években a verseny szervezését a Szatmári Hegyközség vállalta fel, hogy szakmailag színvonalasabb legyen a verseny és valóban azok a nemes borfajták kerüljenek előtérbe, amelyek a megyében termesztett szőlőkből készültek. Az idei versenyre 102 bormintával neveztek be azok a borkészítők, akik a helyi borversenyeken ezüst- és aranyérmet kaptak. Az eddigi borversenyeken a fehér borok voltak többségben és kevés volt a rozé. Ebben az évben a vörös borok száma megközelítette a fehér borokét és jelentősen megnőtt a rozék száma is, éppen ezért ezek külön kategóriában kerültek elbírálás alá, és Leiher Géza, a Szatmári Hegyközség elnöke javaslatára ebben a kategóriában is kiosztották a nagy arany díjat. A megyei versenyre 51 fehér, 44 vörös és 7 rozé borral neveztek be. A fehér borok kategóriájában 9 arany-, 26 ezüst- és 11 bronzérmet, a vörös borok kategóriájában 23 arany-, 16 ezüst- és 5 bronzérmet, míg a rozé borok kategóriájában 2 arany- és 5 ezüstérmet osztottak ki. Nagyaranyat kapott a fehér borok kategóriájában Leiher Géza rajnai rieslingje (Krasznabéltek); a vörös borok kategóriájában a Weignut Brutler/Lieb vegyes bora (Krasznabéltek); a rozék kategóriájában pedig Cristian Năstase bora (Halmi).

Leiher Géza, a Szatmári Hegyközség elnöke elmondta, hogy az egyesület megalakulása óta az a céljuk, hogy kizárják a versenyekből a nem minőségi borokat és azokat a borokat, amelyeket nem Szatmár megyében termesztett szőlőből készítenek. Ez elég lassan halad, de az eredmények meglátszanak.

Kezd bizonyossá válni az is, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés nem lehet hobbi, ehhez szükség van szakmai ismeretekre és tapasztalatra. Ma már nagyon sokan azért vásárolnak vagy telepítenek szőlőst, mert van pénzük és divat ilyen területen befektetni. Ezekből ritkán válik jó borász, mert nem szánnak rá időt és nem mindig találnak jó szakembert, akire rá lehet bízni az ügyintézést. Leiher egy élet munkájának az elismeréseként vette át a nagyaranyat. Ő nem hobbiborász, mondhatni azt, hogy a szőlőben nőtt fel, hiszen az apja Szatmár megye egyik legismertebb szőlő- és borszakértője volt.

A szombati borfesztiválra többen mentek el, mint az eddigi években, úgy tűnik, ehhez is kezdenek hozzászokni az emberek, talán a szervezők kellene felismerjék, hogy bor mellett igazán mulatni csak cigány zenére lehet, a fesztiválra viszont minden évben ugyanazokat a román együtteseket és szólistákat hívják meg, akiket valamilyen módon meg akarnak fizetni, de ezzel az előadókat segítik, nem pedig az ügyet és Szatmár megye lakosait.

Elek György