Tegnap a Dinu Lipatti Filharmóniában adott ünnepi koncertet Fátyol Rudolf hegedűművész abból az alkalomból, hogy harminc éve tevékenykedik zenekari szólistaként.

A koncerten közreműködött a Consonantia Kamarazenekar, amelyet húsz éve alapított — az együttes nagyon sok sikeres hazai és külföldi hangversenyen vett részt azóta. Ezek a koncertek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a komolyzene-kedvelők körében is megismertessék Szatmárnémeti nevét, és minél többen felfigyeljenek a városra. Fátyol Rudolf így vall lokálpatriotizmusáról: „A hazai közönség valamennyi közül a legdrágább, a legértékesebb számomra. Örömmel töltenek el a külföldi fellépések, de akkor vagyok a legboldogabb, ha a szatmárnémeti, a marosvásárhelyi, a nagyváradi vagy a kolozsvári közönségnek hegedülhetek. Bármikor lépek fel, az erdélyi közönség mindig szeretettel fogad és visszavár.”

Fátyol Rudolf fölfelé ívelő pályája nem volt zökkenőmentes, hiszen a tehetség nem volt elegendő ahhoz, hogy sikeres legyen, olyan példaképeket kellett választania, akik már megjárták a művészi elismeréshez vezető utat. Ilyen példakép volt számára a szintén Nagykárolyból indult, de később a világ számos hangversenytermében fellépett nagybátyja, Ruha István, aki sokat segített az első lépések megtételében. A művész a tegnapi koncert végén megkapta a számára legfontosabb elismerést: a hazai közönség vastapsát.