Harminc év telt el az 1989-es romániai „forradalom” eseményei után. Ceausescu-rendszere megbukott, tagadhatatlan, hogy történtek változások, de ma is kérdés:megvalósultak-e az akkori álmok, lehet-e Romániát jogállamnak nevezni? Harminc év telt el az egyesek által spontán népfelkelésből átalakult forradalom, mások által kihasználva a temesvári eseményeket, külföldi segítséggel az akkori párthatalom belső emberei puccsal buktatták meg Ceauşescut. Sokan már a kezdetekkor is kétségbe vonták Tőkés László temesvári református lelkész szerepét. Harminc év után még mindig nagyon sok kérdés vár megválaszolásra. Az 1989-es események tárgyalását a bíróság már többször lezárta, majd újrakezdte a tények feltárását, de mindig a bizonyítékok hiányára hivatkozva elnapolták a döntést. A szemtanúk vallomásai ellentmondásosak, a levéltári anyagok pedig még mindig titkosítva vannak. Arra a kérdésre sem kapunk választ, hogy kik írták azokat a levéltári anyagokat, és azok mennyire hitelesek? A Ceausescu-rendszer megdöntése egyformán érdekük volt az egyszerű munkásoknak, az értelmiségnek, az RKP felső vezetésének, valamint a fegyveres erőknek és a titkosszolgálatoknak is. Az 1980-as években több városban voltak kisebb-nagyobb megmozdulások, de azok több ok miatt nem lettek sikeresek. A Nemzeti Megmentési Front egyesek szerint az 1980-as években alakult, de nem tudott úgy megerősödni, hogy átvegye a hatalmat. Tőkés László tiltakozó magatartása nélkül Ion Iliescu és Virgil Magureanu sem tudta volna megszervezni az úgynevezett forradalmat. Ceausescu megbuktatása megtörtént ugyan, de ideje lenne megtudni, miért volt szükség annyi áldozatra, főként Ceausescu kivégzése után. Szatmár megyében a forradalom napjaiban egyetlen lövésről tudunk, az is a levegőbe dördült el véletlenül. Forradalmi hangulatot a megfélemlítés, a terroristákkal való riogatás teremtett, mégis egy idő után lényegesen megnőtt a forradalmárok száma. Szatmárnémetiben létezett egy értelmiségi csoportosulás, akik a decemberi eseményeket megelőzően találkozgattak egymás lakásán, ahol megosztották a birtokukban lévő információkat, olvasmányélményeiket, illetve beszélgettek a romániai helyzetről. coque huawei p9 Ezen találkozások fő jellemzője az volt, hogy bírálták a rendszert, de nem merült fel radikális elképzelés, illetve semmilyen konkrét forgatókönyvet nem dolgoztak ki. „Forradalom” Szatmárnémetiben Ceauşescu bukásának hírére Szatmárnémetiben is megszűnt az addigi látszólagos nyugalom, megszólaltak a harangok és a gyárak szirénái, a munkások pedig kitódultak az utcára, és elindultak az új főtérre. A Közigazgatási Palota védelmére kirendelt Nemzeti Gárda egységei a parancsnokkal, Gheoghe Bilanici-csal együtt levonultak a munkások közé, így azok ellenállás nélkül foglalhatták el az épületet. coque iphone 5 A tömeg benyomult az épületbe, ahonnan iratokat dobáltak ki, amiket később meg is gyújtottak. Az összegyűlt tömeghez önjelölt szónokok intéztek beszédet az épület erkélyéről. Megalakult a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa, melynek élére Gheorghe Bilanici, a Nemzeti Gárda parancsnoka került. December 23-án, a délelőtti órákban ismét népgyűlésre került sor az új főtéren, korabeli szóhasználat szerint „az első szabad tüntetésre”. Ezen a gyűlésen már magyarok is felszólaltak Antal István állattenyésztési mérnök és Czintos József színész személyében. Antal István hét pontban ismertette a Szatmár megyei „magyar dolgozók” követeléseit: „egyenlő jogokat valamennyi nemzetiségnek; jogot az anyanyelvi oktatásra minden szinten; jogot az anyanyelvű kultúra szabad gyakorlására; a szatmári magyar líceum újjáélesztését; anyanyelvi intézményeket; szabad nyelvhasználatot az intézményekben; helységek neveinek magyar használatát; önálló nemzetiségi képviseleti szervet, szabad vallásgyakorlást”. A gyűlés tizenkét órakor ért véget, majd a templomokban, felekezeti különbség nélkül, gyászmisét tartottak az áldozatok emlékére. December 22–23-át követően teljesen megváltozott a helyzet a városban. A lakosságon eufória lett úrrá, de már ekkor megjelentek az első nyugtalanító szóbeszédek. Mindenféle rémhírek terjedtek el „terroristákról”, akik behatoltak a városba, illetve megmérgezték az ivóvizet. Mindezek nemcsak lakossági, hanem a hadvezetés szintjén is terjedtek. December 22-én éjjel a kolozsvári 4. román hadsereg parancsnoksága élénk mozgást észlelt a radarokon Szatmárnémeti térségében, aminek nyomán légi csapást valószínűsítettek Magyarország irányából. December 23-án éjjel a szatmári parancsnokság Kolozsvárra küldött jelentése szerint légi deszant-egységek szálltak le a szatmári repülőtéren. A kolozsvári parancsnokság utasította a nagybányai és a zilahi tankegységeket, hogy vegyék fel velük a harcot. Ezek a hírek később mind tévesnek, pontosabban diverziónak bizonyultak, azonban akkor nagy riadalmat keltettek, illetve megalapozták az azóta is létező, a forradalom egyik nagy rejtélyének számító mítoszt a „külföldi terroristák” jelenlétéről. Ezekben a napokban Szatmárnémetiben a hadsereg vette át az ellenőrzést, illetve a város és a megye tényleges vezetését. A látszólagos nyugalom ellenére ezekben a napokban teljesen megszűnt a helyi adminisztráció, amit jól jelez a városi tanács iktatókönyve, ami szerint 1989. december 22. és 28. között egyetlenegy ügyet sem intéztek el, illetve nem került semmi ilyesmi iktatásra. Mindezekkel együtt a lakosság, beleértve a magyart is, úgy érezte, hogy egy új korszak köszöntött be, ahol majd a románokkal együttműködve sikerül megoldaniuk minden addigi problémát.   Szabad Szatmári Hírlap   1989. december 23–án jelent meg a Szabad Szatmári Hírlap első száma. Amikor a lapszám készült, még nem lehetett tudni, hogy mi lesz az országban kialakult helyzet végkimenetele. A vezércikkben a következőket olvashatjuk:„Ma egy olyan lapot vesznek kézbe, amelyet nem megrendelésre írtunk, hanem szabadon és függetlenül szerkesztettünk, de mégis improvizálva. Kérjük önöket, hogyha még hisznek nekünk, bíznak bennünk, vegyék meg, fizessék elő, nem fogják megbánni. Igyekezni fogunk mindent jóvá tenni. Az életnek mennie kell tovább”. Az akkori helyzetben nem volt könnyű újságot szerkeszteni: az olvasói elvárások túl nagyok voltak a lehetőségek korlátozottak. Eljött az idő, hogy az újság hasábjain lehetett írni a karácsonyról is. Visky András, A küszöbön című írásából idézünk:„A nép, amely sötétségben járt, lát nagy világosságot” — a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó evangéliumi — ami örömüzenetet jelent — szavak jutnak eszembe. Érzékletesen fejezik ki, mit jelent a szabadságnak a megérzése. coque huawei pro A szabadság az eltorlaszolt, körbefalazott létünk hajlékainkba bezuhanó fény. coque autres galaxy samsung S ilyenkor nem látszik semmi még, nincs határozott körvonala a dolgoknak, legfeljebb érezzük őket, ezt is imkább belül, mint kívül. coque iphone xs És a nagy fényességben kiderül(t) az is hamarosan, nem láttuk azt sem, amit látni véltünk. Félni sem tanultunk meg tehát igazán és radikálisan. Most meg szembetaláltuk magunkat a Rémmel, megismernünk adatott, mi a Gonoszság, s ami eddig testtelenül vett lakozást a bensőnkben, az a maga negative teljességében elsötétítette felettünk az eget. Megláttunk dolgokat, de még nem látunk. coque huawei nova Tapogatózunk a nagy fényességben. És amikor egymásba ütközünk, úgy köszöntünk: Szabadság! Itt tartunk most a küszöbön. (…) Aki (most még) fél (máris) vesztett. A Forradalmat veszítette el. Aki pedig elveszítette a forradalmat önmagával szemben, elárulta ama nagy Forradalmat is.”   Egy ellopott forradalom titkai   Harminc év telt el az 1989-es romániai „forradalom” kitörése után, és még mindig nem tisztázódott, hogy valójában, mi történt akkor. Még mindig nem tudjuk, hogy a KGB, az irredenta magyarok vagy az elégedetlen nép vetett végett a Ceausescu-házaspár által diktált kommunizmusnak. Kik voltak a terroristák? Erre a kérdésre harminc év után sem kapunk választ. Mint ahogy arra sem, hogy december 16-án az akkori milicia, a hadsereg és a szekuritáte, miért nem tett lépéseket a temesvári református lelkészhivatal előtti tömeget? December 22-e után a Nemzeti Megmentési Fronton keresztül magukhoz ragadták a hatalmat és kisajátították a forradalmat. Azzal vádolják Iliescut és Román Kommunista Párt második vonalát, hogy elárulták a népfelkelés eredeti célkitűzéseit, alkut kötöttek a titkosrendőrség vezetésével. E kompromisszum része volt az elnöki házaspár hadbíróság elé állítása, a néhány óra alatt lezavart pere, majd a december 25-i brutális kivégzése. A fegyverropogás még ezt követően is folytatódott. Az Iliescu vezette ideiglenes kormány tudatosan manipulálta az eseményeket, félrevezette a közvéleményt. coque autres huawei Ennek része volt a „terroristákkal” való riogatás, a katonai alakulatok összeugrasztása – csak a bukaresti repülőtéren folytatott tűzpárbajnak több mint ötven áldozata volt. 1989 után nem rendszerváltás, hanem politikai és gazdasági hatalomátmentés ment végbe.