Július első vasárnapján hármas ünnepre gyűlt egybe Szárazberek református lakossága — tíz esztendővel ezelőtt alakult úgy, hogy az addig csak alkalmanként összegyűlt kórustagok eldöntötték, hogy a próbákat folyamattá változtatják, és azóta hetente gyakorolnak, s egyházi és világi ünnepek, illetve kórustalálkozók alkalmával énekszóval dicsérik Istent. A vasárnapi eseményen a kórus zászlót kapott, amelyet Ninács Rózália készített, és hirdeti a tagok közös életigéjét: „Uram, az égig ér a te kegyelmességed: a te hűséged a felhőkig” (Zsoltárok 36:6). Hagyományosan ilyenkor tartja a gyülekezet a tanévzáró istentiszteletet is, illetve a vallásórások és kátésok verssel és énekkel köszöntik az édesapákat, nagyapákat. Az ünnepi igehirdetés alapigéje az Apostolok Cselekedetei 28. részének 1–10. versei voltak, amelyek Pál apostol és társai római útjának Málta szigetén történt hajótörését írják le, a csodát, amely alapján az apostolt megmaró kígyó mérge hatástalan, de ott van Publius édesapja, aki szörnyű betegségben szenved, de meggyógyul, mert Isten, ahol gond van, oda mindig megoldást küld kiválasztottai által. A XXI. században tomboló keresztyénellenes erők mérgei szét kívánják zilálni a családokat és a hagyományos társadalmakat, ki akarják törölni a tudatból a „szülő” fogalmát, mert ezekben mindig a megmaradás, az Istenhez és a közösséghez való tartozás áldásai rejlenek. Fontos szerepe van ezért az édesapának, akinek a családfenntartó szerepén túl a pozitív példaképet és erkölcselvet, hiteles keresztyén életszemléletet kell mutatnia gyermekeinek.

Az igehirdetés után felcsendültek a kórusművek, amelyeket az elmúlt évek csokraiból válogattak ki az éneklők, és adtak át a hallgatóságnak, majd Lengyel Anikó szavalattal örvendeztette meg a gyülekezetet, és férjével, Lengyel Istvánnal meglepetésként egy duettet énekeltek orgona kíséretével. Az ünnepség végeztével a kórustagok oklevélben részesültek, és felsorakoztak a zászló alá, áldást követően pedig a gyülekezet elénekelte a 476. dicséretet: „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt…” A zászló jelképként szolgál, akik alá gyülekeznek, azok felvállalják azt, aki a jelkép mögött van. A keresztyén ember esetében e zászló mögött ott van Krisztus, a szenvedő bárány, aki értünk adta önmagát, hogy mi élhessünk, és mindenkor hozzá tartozzunk. A gyerekek ezek után átadták a saját kezűleg készített ajándékokat az édesapáknak, majd a Gabriella Gyülekezeti Házban szeretetvendégség keretében folytatódott a családias együttlét. Az esemény a Bethlen Gábor Zrt. támogatásával valósult meg.