Az évtizedes hagyományhoz híven tegnap Halmiban a református és a római katolikus egyházközség közös ünnepség keretében hajtott főt a 13 aradi vértanú emléke előtt.

Az ugocsai megemlékezés idén is a halmi református templomban vette kezdetét, ahol Elek Arnold lelkipásztor ünnepi igehirdetése alapjául Sámuel II. könyvének egyetlen mondatát választotta — melyet akár a szabadságharc leverését követően is írhatott volna a zsoltáros: „Oh, hogy elhulltak a hősök és elvesztek a hadiszerszámok.” Nem mindenki számára érthető, miért is kell ma, a XXI. században helyet adni egy régen történt eseménynek, miért is kell főt hajtani 13, rég elporladt tábornok emléke előtt — azért, mert a megemlékezés saját és közösségi lelkünkben arról szól: élni akarunk. Kárpát-medencei létünk egyik legszomorúbb, történelmünk egyik legfeketébb napja október 6-a. De miért is? Csak a kivégzések miatt? „Bárhogy viszonyuljunk a történelem eseményeihez, bárhogy nézzük a jelent és a jövőt, soha nem szabad megfeledkezni a lényegről: ki az, aki életre hívta ezeket az eseményeket? Ki az, aki ezután is ott lesz az életünkben? Az Ő népe emlékezni akar és tud is emlékezni, csodálatos, nagyszerű emberekre, hősökre, akik készek voltak meghalni másokért. De kik is a hősök? Egy eszme kigondolói? Végrehajtói? A világ előrelépésére erőt-pénzt nem sajnálók? Az asszonyok? Ki a győztes Aradnál? Egy német? Egy örmény? Egy tót? Mindannyian — ők mindannyian és mi mindannyian, akik azt valljuk: harcolni és nem feladni. Győztesek vagyunk egyszerű emberként, megemlékezőként, de csak akkor, ha tudjuk: bár akkor ott valamit elpusztítottak, de Isten ma is éltetni akar bennünket. Az emlékezés és a köszönet napja van ma, a cél, az eszme, minden arról szól: élni akarunk” — fogalmazott a lelkipásztor.

Az igehirdetés után az általános iskola 15 diákja — Papp Erika magyartanárnő felkészítésével — különösen szép verses-zenés irodalmi-történelmi összeállítást adott elő, majd a templomi ünnepséget követően a két egyházközség, illetve az RMDSZ képviselői megkoszorúzták a helyi világháborús hősök templomkertben lévő, 2002-ben felavatott emlékművét. Innen a közel száz főnyi megemlékező a temetőbe zarándokolt ahhoz a 13 tujafa előtt álló kopjafához, amelyet az 1848-as szabadságharc emlékére állítottak a helybéliek 2000-ben. A Szózat eléneklése után itt is elhelyezték koszorúikat a megemlékezők, majd a diákok énekeltek ismét, és egy-egy mécsest helyeztek a kopjafa talapzatára. „A hősök elhullanak — tudta ezt a 13 már '48 tavaszán, amikor belevágtak. A tizenhárom közül nyolc nem volt magyar, mégis odaálltak a szabadság egyetemes értéke mellé” — mondta Kereskényi Gábor képviselő, aki Teleki Pált idézve zárta beszédét: „Hiszek, mert érzem a magyar nemzet erejét”. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével fejeződött be. Hagyomány szerint az ünnepség után mindenkit szeretettel vártak és fogadtak a régi felekezeti iskola épületében egy kellemes agapéra.

Szabó Kinga Mária