Szatmár megye számos településnek lakói panaszolják, hogy egyre nagyobb károkat okoznak a mezőgazdasági területeken a vaddisznók.

Jelentős vadkárok tapasztalhatók Mezőfényen, de több Nagykároly környéki településen is, ahol vannak olyan parcellák, amelyeken száz százalékos a kár. Több olyan gazda is panaszkodik, aki harmadjára vetette be a szántóföldjét, amit harmadjára is feltúrtak a vaddisznók. Többen folyamodtak kártérítésért, de a romániai vadgazdálkodási törvény annyira bonyolult, hogy a jogtudományokban jártas ügyvédek is mélyen el kell merüljenek benne, hogy azt átláthassák. Reménykedhetnek a gazdák abban, hogy kárpótlást kapnak — kérdeztük Ressler István ügyvédet?

— A román vadgazdálkodási törvény valóban nagyon bonyolult, inkább hasonlít a kínai törvényhez, mint az európai országokéhoz — tájékoztatott Ressler István. — Európában Magyarországon működik a legjobb vadgazdálkodás, az ezt szabályozó törvény is átlátható, a legjobb viszont a németek vadgazdálkodási törvénye, amelyik világosan kimondja, hogy ha a vad kárt okoz, a bizonyos vadászati területet adminisztráló vadászegyesület kárpótlást kell hogy fizessen. Romániában teljesen más a helyzet. Itt a 2006-ban megjelent törvény van érvényben, amit azóta már többször módosítottak, a kárpótlásokat viszont az 1679/2008-as kormányrendelet szabályozza. Ebben le van írva az a procedúra, amit be kell tartani ahhoz, hogy a vadkárokat szenvedett területekre kárpótlást lehessen kérni. Vadkár esetén a károsult gazdának huszonnégy órán belül írásos panaszt kell letennie a polgármesteri hivatalban, a polgármester negyvennyolc órán belül egy bizottságot kell létrehozzon, melyben részt vesz egy személy az önkormányzat részéről, valamint egy–egy személy a környezetvédelmi ügynökség és a mezőgazdasági igazgatóság részéről, hogy azok megállapítsák: valóban vadkárról van szó, és az milyen méretű. Magyarázatot kell adni a gazdának: mit követett el, hogy megelőzze a kárt, a terület nyilvántartásban kell legyen az APIA–nál, a gazda fel kell állítson fix vagy mobil vadriasztót és be kell bizonyítsa, hogy milyen módon őrizte a területet. Amennyiben a vadásztársaság be tudja bizonyítani, hogy az erdőben megfelelő módon táplálta a vadállományt és kilőtték az engedélyezett számú vadat, akkor nem a társulásnak kell kárpótlást fizetnie, hanem az államnak. Ilyen módon még bírósági úton is nehéz kieszközölni a kárpótlást, Ressler éppen ezért azt javasolja, hogy a károsultak közösen lépjenek fel, de szükség lenne a törvény módosítására is.

Elek György