Brüsszel észrevette és mélyen elítéli, hogy az új kormány intézkedéseit olyan politikai rendszerben hozta meg, amely erőteljesen polarizált, amelyben a politikai szereplők vádaskodása és kölcsönös gyanakvása mindennapossá vált. A legfontosabb azonnali lépésnek a végrehajtó testület azt tartotta, hogy a kormány és más kulcsintézmények mutassák ki egyértelműen elkötelezettségüket a jogállamiság és az igazságügy függetlensége mellett. A bizottság elvárásai szerint a kormánynak tiszteletben kell tartania az igazságszolgáltatás teljes függetlenségét, vissza kell állítania az alkotmánybíróság jogkörét és biztosítania kell, hogy ez utóbbi döntéseit figyelembe veszik, továbbá összpárti támogatást élvező ombudsmant kell kineveznie. Azt is sürgetik, hogy alakítsanak ki új, a jelenleginél nyíltabb és átláthatóbb eljárást a legfőbb ügyész és a korrupcióellenes igazgatóság vezetőjének kinevezésére, továbbá a feddhetetlenséget tegyék politikai prioritássá. Milyen szépen hangzik és milyen jó lenne, ha ez így működne, gondolja az egyszerű halandó, hiszen valamennyi nemzeti ünnepünkön olyan történelmi eseményekre emlékezünk, amikor igazságtalanságok történtek, vagyis igazságtalanságokat követett el az akkori hatalom, amelyekről ma már megemlékezhetünk, elrettentő példaként hozhatjuk fel az akkor történteket, de a megemlékezések után semmi sem változik. Elgondolni is nehéz, hány ember élete torkollott szenvedésekbe vagy hány emberéletet követeltek az igazságtalan döntések. Minden megemlékezésen elmondjuk: mindent megteszünk azért, hogy ilyenek többet meg ne történjenek, mégis egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy megtörténnek. Hogy miért? Mert az igazságszolgáltatás a mindenkori hatalom által megalkotott törvények alapján működik. Ezek a törvények pedig nem matematikai alapokra épülnek. A törvény nem olyan, mint az egyszeregy, hanem olyan, mint a kétszer kettő néha öt, leggyakrabban pedig az igazságszolgáltatásban az ötöt hozzák ki eredménynek. Plagizált–e Ponta vagy sem? Egyik bizottság szerint igen, a másik szerint nem. Mindkettőnek igazat adnak. Oda kellene adni a két dolgozatot a véglegesítő vizsgán részt vevő tanároknak vagy a pótérettségizőknek, hogy végezzenek összehasonlítást. Amikor ezt az egyik tanárnak elmeséltem, azt mondta: „Én ezt a tételt inkább visszaadnám, mert véleményem szerint az igazság odaát van.”

Elek György